IT hírek
:: 2014. január 21. - 17:45
Elfeledett Legendák - Gönczi Gábor pályázata

Az Elfeledett Legendák elnevezésű pályázatunkra sok-sok értékes írás érkezett hozzánk személyekről, akik tevékenységükkel egy közösség javát szolgálták, vagy különleges eseményekről, amelyek példaként állhatnak előttünk. Az elkövetkezendő hetekben ezen pályázatok közül fogunk közzétenni néhányat, olyanokat, amelyek mindannyiunk számára példaértékűek lehetnek. Alább Gönczi Gábor pályázatát olvashatjátok, aki Gönczy Gáborról írt.

„Magyarnak és nemzeti alapon nyugvónak megtartani minden áron a kassai református egyházat! „

Pályázatom témájának Gönczy Gábort választottam, aki üknagyapám testvére volt. Családfakutatásom során figyeltem fel rá, ami után a következő összeállítás született:

1872. december 23-án született Szászfán. A teológiai főiskolát Sárospatakon végezte el, majd öt éven keresztül Kassán volt segédlelkész. Ezután vizsolyi, majd négy és fél éven keresztül abaújbaktai lelkész volt. Innen az eperjesi gyülekezet élére hívták, ahol tíz évet töltött el áldásos munkában. Kassára 1920-ban került, dr. Révész Kálmán helyére. A legnehezebb időben vette át a kassai gyülekezet vezetését, ugyanis ekkor már teljes erővel dühöngött a magyarellenes irányzat. Gönczy Gábornak valóságos élet-halál harcot kellett vívnia a kassai magyar református egyházközség fennmaradásáért. Az államfordulat és az elköltözések következtében a kassai református egyházközség tagjainak 2/3 részét elvesztette, az itt maradottak pedig elszegényedtek.

Vallásos estéket tartott, hogy az egyház a legszükségesebb anyagiakat megszerezze. Gönczy Gábor hosszú időn át kongrua nélkül, naponta érezte az elnyomó csehszlovák sovinizmus ádáz támadásait. Ám ezt a rendíthetetlen, kiváló református magyar papot nem tántorították el a nehéz idők. Védője, oltalmazója, igazi pásztora maradt a híveknek. Lankadatlan erővel és kitartással védelmezte egyházközségének érdekeit és univerzális tudása folytán részt vett a református egyházi élet minden felvidéki megmozdulásában. Gönczy Gábor nemcsak lelkesíteni tudott a biblia szavaival, hanem erőt is öntött a csüggedőkbe.

1938 ősze, az elnyomás egyre nagyobb, de erősödik a remény, hogy jön egy szebb jövő. Már nem sokáig kell elszenvedni a kisebbségi sorsot, a titkos rendőrök vegzálását és a mindennapos megaláztatást magyar mivoltuk miatt. Isten egyszer csak elhozta a szabadulás nagy napját. 1938. november 8-án magyar honvédcsapatok vonulnak be Kassa városába, ahol a leírhatatlanul boldog, zokogó magyar lakosság zászlóerdővel fogadja őket. Az elnyomás rettenetes évei Isten kegyelméből elmúltak. A kassai református egyház forró hálaimádsággal köszöni meg a gondviselőnek a felszabadítást. Rossz szervezés következtében a kormányzó 1938. november 11-én nem látogatja meg a kassai református egyházat, pedig ez a templom volt a legerősebb magyar bástya a megszállás alatt. A kassai templomra illesztett emléktábla felírata: „ E TEMPLOMBAN A CSEH URALOM 20 ÉVE ALATT CSAK MAGYAR ÉNEK, IMÁDSÁG ÉS PRÉDIKÁCIÓ HANGZOTT! ”

A kormányzó bevonulásának örömünnepén, 1938. november 11-én, presbiteri ülésen emlékeznek meg a felszabadulásról a református egyház vezetői. Gönczy Gábor visszatekint a múltra, a feloszlott cseh államra, amelytől az egyház sok szenvedést és évi 20 korona „államsegélyt” kapott. Megemlékezik arról, hogy hogyan állították őt a csehek háromszor fegyelmi bíróság elé. Egyszer azért, mert egy budapesti születésű mozdonyvezetőt nem akart szlovák nyelven eltemetni (ha akarta volna se tudta volna, mivel nem tudott szlovákul), máskor meg azért állították bíróság elé, mert Masaryk elnök születésnapján és a köztársaság ünnepén nem énekeltette a cseh himnuszt.   

 Megindulva mondja Gönczy Gábor:

 „Hála Istennek, ma mindezeken túl vagyunk, s mint egy rossz álmot elfelejtjük, s mint jó keresztények, nem kiáltunk átkot senkire, megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Szívünk túlárad az örömtől, halleluját éneklünk a mi kegyelmes Istenünknek, hogy megtartott minket és egyházunkat. Mi mindig hittünk Magyarország feltámadásában, annál erősebb volt az bennünk, minél jobban kiakarták azt tépni szívünkből. Ez acélozott meg, ez adott erőt, hogy a megpróbáltatások, a széthúzások tüzén által megérthettük a mai nappal beköszöntött szebb jövőt!„

Egyházi tevékenységén kívül vezető szerepet játszott a felvidéki kisebbségi magyar politikai életben, mint a Magyar Nemzeti Párt alelnöke. Később az Egyesült Magyar Párt alelnöke és választmányi tagja lett és a városi képviselő testület tagjaként is hallatta szavát minden magyar vonatkozású várospolitikai kérdés megvitatásában. Mindig százszázalékos, soha meg nem alkuvó magyar ellenzéki programot hirdetett. 

Kulturális téren is elismerésre méltó és nagy értékű munkát fejtett ki. Mint a Kassai Kazinczy Társaság ügyvezető elnöke, hosszú éveken át vezére volt a kassai magyar irodalmi életnek. Felolvasásai, tanulmányai és elhangzott beszédei egy kiváló és mélyen látó emberre vallanak. A magánéletben puritán volt, oly egyszerűen élt, mint az egyház nagy prédikátorai. Háza kedvelt találkozóhelye volt a kassai és a kelet magyarországi református magyar egyházi és világi köröknek.  

Mindezek tekintetében 2014 nyarán szeretnék a Szászfán, a szülőfalu református templomának bejáratánál egy emléktáblát avatni, ami úgy vélem, hogy méltó helyet teremtene számára, ahol meglehetne emlékezni róla és a tetteiről. Az emléktábla avatását egy ünnepi istentisztelet keretein belül szeretném megszervezni, utána pedig a Gönczy család leszármazottainak rokontalálkozóját létrehozni. Végül pedig meg szeretném említeni, hogy ha a pályázatomat díjazzák, akkor az összeget az emléktábla finanszírozására fordítom!

Gönczi Gábor

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya