IT hírek
:: 2014. január 28. - 19:13
Elfeledett Legendák - Krivánszky Sára pályázata

Az Elfeledett Legendák elnevezésű pályázatunkra sok-sok értékes írás érkezett hozzánk személyekről, akik tevékenységükkel egy közösség javát szolgálták, vagy különleges eseményekről, amelyek példaként állhatnak előttünk. Az elkövetkezendő hetekben ezen pályázatok közül fogunk közzétenni néhányat, olyanokat, amelyek mindannyiunk számára példaértékűek lehetnek. Alább Krivánszky Sára pályázatát olvashatjátok, aki Brusznyai Árpádról írt, és a harmadik helyezést érdemelte ki.

Ha elsétálunk vagy elszáguldunk autóval egy - egy utcanévtábla mellett, talán futólag végiggondoljuk, hogy vajon miért kereszteltek el éppen úgy egy közterületet, ahogy.

Már három éve élek a váci Brusznyai Árpád utcában, ezért gondoltam itt az idő egy kicsit nyomozni, hogy ki is volt ő, mit tett életében. 

Ő is, mint hozzá hasonlóan sokan mások az 1956-os forradalom megtorlásának áldozata lett. 

Brusznyai Árpád 1924. június 24-én született Derekegyházán, az Alföldön, de a Brusznyai család a felvidéki Vilkéről származik. 

Árpád életrevaló, tanulékony fiú volt. Gimnáziumi tanulmányait a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban végezte, 1949-ben pedig görög - magyar történelem szakos tanári diplomát szerzett.

1950-től Vácon töltött be kántori címet, majd az ottani szemináriumban tanított. Ebben a városban ismerte meg későbbi feleségét, Honti Ilonát. 

1952-ben Árpád Veszprémbe költözött, tanári állást vállalt. Egy évvel később Ilona is odaköltözött. Esküvőjüket 1953. július 4-én tartották Vácon, éppen aznap, amikor Nagy Imre miniszterelnök meghirdette az enyhülés programját.

1954-ben Veszprémben megszületett a házaspár lánygyermeke, Margitka. A város szélén kapott lakást a fiatal család. Szűkös körülmények között éltek, mivel a pedagógusok akkortájt is igen keveset kerestek.

A Lovassy Gimnáziumban tanító Árpád, mint akkoriban mások, nem a hivatalos tanterv szerint tanított, hanem úgynevezett „rejtett tantervet” alkalmazott. 

Diákjai tisztelték és nagyon szerették személyisége miatt és élvezettel hallgatták az általa mesélt színes történeteket. Óráit utánozhatatlan humorával fűszerezte. Rengeteg érdekes helyre vitte nebulóit a színháztól kezdve Sopronon át. Minden tanulójára kiemelkedő módon figyelt, kivétel nélkül támogatta őket az írásban, zenében, bátran kiállt érdekeik mellett. Felpezsdítette életüket szerenádokkal, az iskolai bálokon pedig a gyerekekkel együtt mulatott. 

A kötelező tananyagon kívül az erkölcsös életre is nevelte a fiatalokat. Rendszeresen idézte a magyar és a világirodalom klasszikusait. 

Árpád zeneszerető ember lévén a Lovassy Gimnázium énekkarát is kipofozta. Népdalokat, klasszikusokat énekeltetett az érdeklődőkkel. 

A minisztertanács 1951-ben úgy határozott, hogy március 15-e nem nemzeti ünnep, hanem munkanap. Sok diákot rúgtak ki azért iskolákból, mert mégis megünnepelték azt. 

1956. március 15-én Brusznyai a diákoknak Lovassy László életéről beszélt, aki az ország függetlenségéért küzdött. A tanulók megértették a szöveg lényegét. Elkezdtek vágyódni a szabadság után. Mindenki megérezte, hogy valami közeleg…

A kommunizmus alaposan tönkretette Veszprém város lakóinak életét.

 Az 56-os események invitálták Árpádot a politika színpadára, mindaddig igyekezett kimaradni belőle. Október 23-án országszerte diáktüntetések zajlottak. Ezek békésen indultak, majd a tüntetők órák leforgása alatt kerültek felfokozott hangulatba. Veszprémben az események pár nappal később indultak be, melyeken Brusznyai Árpád is részt vett.

Megalakult a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács Árpád tagságával, akinek a feladata az oktatással kapcsolatos ügyek intézése lett. Hamar kiderült, hogy remek szervező- és kommunikációs készségekkel rendelkezik, éppen ezért a megalakulás után kis idővel már elnökhelyettesi pozíciót töltött be a tanácsban.

Veszprém megyében nem történt vérontás, bár sokan fegyveres harcba szálltak volna a szovjet katonákkal, Árpád lecsillapította őket. Október 28-án az ávósok biztonságuk érdekében „beköltöztek” a veszprémi börtönbe és a feldúlt tömeg lincselést tervezett ellenük. Brusznyai ezt sem engedte.

Az egyetemisták felfegyverkezése ellen volt, nem akarta a fiatalokat veszélybe sodorni. Közte és a tanulók közt gyakran alakultak ki ez ügyben viták. 

Október 31-én a megyei forradalmi tanácsra annyi feladat hárult, hogy nem tudta ellátni azokat, ezért két részre szakadt. Egy megyeire és egy városira. Árpád a megyei közgyűlés tagja lett. 

November 1-jén dr. Brusznyai Árpád a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnöke lett, ám mindössze egy hétig vállalta a feladatot. Ezt azzal indokolta, hogy ő egy tanár és a tanításra kell legfőképpen koncentrálnia.

November 4-én dördült el az első puska Veszprémben a szovjetek által. A megszállók letartóztattak minden olyan embert, akiket a magyar besúgók veszélyesnek tartottak… 

Brusznyai Árpádot november 5-én a lakásából rángatták föl egy teherautóra, majd Debrecenbe vitték.

A bíróságon, lévén, hogy nem volt takargatnivalója, mindent elmondott. Sajnálatos módon vallomását a vallatók kényük - kedvük szerint értelmezték. Árpádot rendszeresen verték, ám a fizikai fájdalomnál sokkal erősebben fájt neki a lelki szenvedés. 

Egy hónappal a november 5-i események után Árpád hazatért, újra a Lovassy Gimnáziumba ment tanítani, de nem sokáig…

1957. Január 15-én visszakerült Vácra, ahol gimnáziumi állást kapott… Mindössze február végéig. Ekkor már rendszeresen vitték őt kihallgatásokra. 

A húsvétot otthon tölthette, de az ünnepet követően április 25-én ismét elvitték egy platós teherautóval… 

Miközben Árpád sorozatos kihallgatásokon vett részt, felesége és kislánya otthon várta. 

Október 10-i tárgyalásán ügyvédje kérlelte Árpádot, hogy vallja azt, hogy másképp látja az 56-os eseményeket, de ő nem tette.

A „vádlottat”, Brusznyai Árpádot a bíróság életfogytig tartó börtönre, 10 év közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Azonban Pap Lajos, az MSZMP vezetője ezt az ítéletet „kevésnek” találta. Úgy gondolta, Veszprém megye sem maradhat halálos ítélet nélkül… 

1958. január 6-án megkezdődött Árpád utolsó tárgyalása, de sorsáról aznap nem született döntés, ezért 7-én reggel folytatták. 

Brusznyai Árpádot a bíróság halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A bíróság az ítélet után a Brusznyai családnak semmiféle búcsúzási lehetőséget nem adott. 

Az ítéletet január 9-én a Budapesti Országos Börtön udvarán hajtották végre, Árpádot felakasztották. 

Élete 1958. január 9-én 7 óra 11 perckor véget ért. 33 évet élt.

Fontosnak tartom, hogy Brusznyai Árpád életét, személyiségét a kortársaim, és az idősebb korosztály is megismerje. Remélem, hogy Árpád nem hiába halt meg! Megmenekülhetett volna ettől a rémes ítélettől és talán még a mai nap is élne, ha elmenekült volna az események kirobbanásakor az országból, de nem így tett. Családos férfiként áldozta fel magát a hazáért. 

Példamutató jellem volt és olyan tanár, aki szerette a hivatását, szerette diákjait. 

Véleményem szerint évente legalább egyszer meg kellene emlékezni róla koszorúzással, műsorokkal Vácon. Az erre alkalmas időpont pedig lehetne Árpád születési dátuma, vagy október 23-a.

Krivánszky Sára

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya