IT hírek
:: 2014. február 5. - 14:20
Elfeledett Legendák - Pálinkó Máté pályázata

Az Elfeledett Legendák elnevezésű pályázatunkra sok-sok értékes írás érkezett hozzánk személyekről, akik tevékenységükkel egy közösség javát szolgálták, vagy különleges eseményekről, amelyek példaként állhatnak előttünk. Az elkövetkezendő hetekben ezen pályázatok közül fogunk közzétenni néhányat, olyanokat, amelyek mindannyiunk számára példaértékűek lehetnek. Most Pálinkó Máté pályázatát olvashatjátok, aki Vajas Józsefről írt, és művével a második helyezést érdemelte ki.

Bizonyára még Szegeden sem sokan ismerik Vajas József nevét, pedig példaértékű életet élt. Nem az a fajta ember volt, aki nagy tetteket vitt véghez, ő inkább csendben a háttérben maradt. Akkor viszont fel lehet tenni a kérdést, hogy miért pont róla szeretnék megemlékezni, és miért pont őt méltatom írásommal? Alábbi soraimból remélem, világossá válik.

Vajas József (1877-1922) egyszerű parasztgazdaként élt Szeged- Alsóvárosban, ahol családjával és rokonaival közösen a helyi feketeföldeket művelték (a legtöbben ezt a foglalkozást űzték akkoriban, nagyrészt fűszerpaprikát termeltek és dolgoztak fel). Az egész család vallásgyakorló, hívő katolikus volt. Vajas József kifogástalan erkölcsi életet élt, soha nem hallhatták őt káromkodni, vagy nem láthatták ittas állapotban mulatozni. Mivel földjei szép haszonhoz juttatták, földesurakhoz illő életmódot engedhetett meg magának.

Aztán az első világháború kitörését követően helyzete hamar kilátástalanná vált, végigharcolta a háborút. 1918-ra odáig fajultak az események Szegeden, hogy francia katonák vonultak fel a Széchenyi-téren, indonéziai és afrikai katonák lepték el a várost, aminek közvetlen közelében sem volt sokkal rózsásabb a helyzet: délről a szerbek, keletről a románok, északról a magyar kommunista erők tartották megszállva annak birtokait. Lassan mindenki számára nyilvánvalóvá vált az, hogy tenni kell valamit a hazáért, mert ha ez az áldatlan állapot tartósan fennmarad, akkor félő, hogy a Magyar Királyság végleg elveszíti területi önállóságát. Szerencsés, ám korántsem véletlen események zajlottak le ekkor Szegeden, amelyek magukkal hozták Vajas számára a cselekvés lehetőségét. 

1919 májusában gróf Károlyi Gyulát a románok kitoloncolták Aradról, így ellenkormányával együtt kénytelen volt Szegedre költözni, ahol új ellenforradalmi kormányt alakított. Mint tudjuk, gróf Károlyi Gyula komoly lépéseket tett a polgári magyar közigazgatás kiépítésére és fenntartására a megszállók által érintetlenül hagyott területeken. Az új kormány hadügyminisztereként Horthy Miklós érkezett a városba. Hadseregről ekkortájt még nem beszélhetünk, mivel néhány leszerelt önkéntesen kívül senki sem jelentkezett. Általánosan elismert tény, hogy Horthy azonnal megkezdte Szegeden a Nemzeti Hadseregbe történő toborzást. Emellett felhívnám a figyelmet még egy lényeges momentumra az akkori város életéből, amelynek nagy szerepe volt az események alakulásában: pater Zadravecz István, aki az alsóvárosi ferences kolostorban működött obszerváns ferences gvárdiánként, prédikációival igen nagy hatást gyakorolt a templomba járó hívekre, minden beszédében kitért a nemzeti érzésre, a katolikus magyarság eszményére. A szerzetes komoly elhivatottságot érzett magában az iránt, hogy segítse az új hadügyminisztert a toborzás megkezdésében.

Vajas József e három történelmi személy mögé sorakozott fel. Horthy igyekezett meggyőzni minden szegedi lakost a Nemzeti Hadsereg felállításának fontosságáról, ahogyan pater Zadravecz István is ugyanezt tette. Nekik köszönhetően egyre többen jelentkeztek katonának, ám létszámuk még így sem volt elegendő. Közelgett az aratás ideje. 1919. július 27-ének délutánján, Horthy bement páter Zadravetz Istvánnal az Alsóvárosi Népkör székházába, amely a Földműves utca 7. szám alatt volt található (ez ekkortájt kocsmaként is funkcionált). Vajas József is a helyszínen tartózkodott, így felkérték a gazdák mozgósítására a Nemzeti Hadseregbe. Vajas készséggel állt rendelkezésükre, mindössze annyit kért a jelenlévő gazdák nevében, hogy adjanak nekik még három napot az aratás befejezésére. Így is lett, a negyedik napon a környék ismertebb gazdáinak rokonai is beálltak a Nemzeti Hadseregbe Vajas buzdítására, s így 1919. augusztus 13-án Horthy csapataival elindulhatott Siófok felé.

1937.május 30-án a kormányzó felavatta Szegeden a Hősök Kapuját, melynek festményein az alsóvárosi parasztgazdák is helyet kaptak. Még ugyanezen a napon leleplezte a Földműves utca 7. szám alatti, Szegedi Népkör székházának falán elhelyezett bronz emléktáblát, a Nemzeti Hadsereg megalakulására és az alsóvárosi gazdák segítségére emlékezve. Az emléktáblán az angyalos címer alatt balról pater Zadravetz István, középen Horthy Miklós, jobbról Vajas József portréja díszelgett bronz domborművön. 1945-ben „jóakaratú” emberek levették az emléktáblát a falról, majd egy alsóvárosi magánház kertjében földelték el, ahonnan 1989-ben ásták ki és odaadományozták a szegedi Fekete Ház Múzeumnak, ahol ma is megtekinthető. 

Volt egy másik bronz dombormű is Szegeden, a Dömötör-torony oldalfalánál, ami ugyancsak az alsóvárosi zászlóbontást ábrázolta. Horthy, Zadravetz és Vajas ezen is szerepelnek. 1945 után szintén eltávolították eredeti helyéről, noha Vajas József nem vett részt személyesen a fehérterrorban. Láthatjuk tehát, hogy főhősünk közreműködése is kellett ahhoz, hogy a Nemzeti Hadsereg tovább erősödhessen. Vajas Józsefről sem Szegeden, sem a megyében, sem az országban egyetlen utca, tér, vagy emléktábla sem emlékezik meg, sőt, az eredetit sem lehet visszahelyezni. Így már némiképp érthető az, hogy személye a feledés homályába veszett. 

Szerintem Vajas József méltó megemlékezésre, mert szerény eszközeivel hozzájárult a modern polgári Magyarország megteremtéséhez. Ő nemcsak helyi hős volt, hanem országos is. Az Elfeledett legendák pályázatot pedig azért is tartom jónak, mert így talán alkalom nyílik arra, hogy mások is megismerhessék életrajzát. Manapság legtöbbször az úgynevezett „celebek” azok, akikre az ifjúság felnéz, pedig Vajas József is megérdemli a megbecsülést. Mindent el kell követni azért, hogy ő és sok más, hozzá hasonló, tevékeny magyar ember emléke megkapja a neki kijáró tiszteletet, megkapja azt, amit 1945-től kezdve mai napig nem kapott meg, jóllehet rászolgált volna arra. Vajas Józsefben egyszerre testesedett meg a kötelességtudó hazafi, a jó katona, a jó szervező, a vallásos katolikus, a jó családapa és a földjét védő és művelő magyar ember mintaképe. Véleményem szerint ennél több nem is kell ahhoz, hogy valaki példakép legyen számunkra, napjainkban is. Ezért ajánlom szíves figyelmükbe Vajas József életét és cselekedeteit.

Pálinkó Máté

 

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya