IT hírek
:: 2014. február 10. - 15:01
Elfeledett Legendák - Rybár Olivér pályázata

Az Elfeledett Legendák elnevezésű pályázatunkra sok-sok értékes írás érkezett hozzánk személyekről, akik tevékenységükkel egy közösség javát szolgálták, vagy különleges eseményekről, amelyek példaként állhatnak előttünk. Az elkövetkezendő hetekben ezen pályázatok közül fogunk közzétenni néhányat, olyanokat, amelyek mindannyiunk számára példaértékűek lehetnek. Most Rybár Olivér pályázatát olvashatjátok, aki Cholnoky Jenőről írt.

Cholnoky Jenő (1870-1950) a magyar földrajztudomány kimagasló alakja, a XX. század talán legnagyobb geográfusa volt, akit az előző rendszerben méltatlanul elfeledtek. Nem csak tudósként és tanárként, de a hazájáért mindig küzdő közéleti szereplőként is emlékezhetünk rá.

Cholnoky Jenő 1870 júliusában látta meg a napvilágot Veszprémben, Csolnoky László, egy jómódú helybéli ügyvéd fiaként. Többen voltak testvérek a Cholnokyak, közülük a két fivér, László és Viktor az irodalomban alkotott jelentőset. Az ifjú Cholnoky tanulmányait a veszprémi várban található, egykori Kegyes Tanítórendiek Gimnáziumában (Piarista Gimnázium) végezte, ahol Laczkó Dezső geológus, későbbi jó barátja is tanított. Gyerekkorában már járta Veszprém híres dolomit szikláit, a Benedek-hegyet és a Nemesvámos felől nyíló Tekeres-völgyet, tíz évesen pedig önszorgalomból kisebb földrajzi jellegű műveket írt.

1892-ben a budapesti Műegyetem vízépítő szakán mérnökdoktori oklevelet szerzett, majd Klimm Mihály professzor asszisztenseként a Vízépítéstani Tanszéken dolgozott. Később id. Lóczy Lajos meghívta őt maga mellé tanársegédnek a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz tanszékére, majd ajánlására szerény ösztöndíjjal Kínába utazott tanulmányútra, ahol kutatásokat végzett a Kínai-alföld nagy folyóinak deltavidékén, felderítette a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Felfedezett egy addig ismeretlen lávaplatót is. Életének egyik fordulópontja következett akkor, amikor 1905-ben meghívást kapott a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Földrajz tanszékére, ahol tanszékvezetői teendőkkel bízták meg. A Kolozsváron töltött 15 év alatt nemzetközi színvonalra emelte az egyetem felsőfokú földrajzoktatását, és kiépítette az egyetem térkép-és könyvtárát is.

1912-ben a New York-i földrajzi társaság jubileumára rendezett kongresszus alkalmával Teleki Pállal együtt részt vett az észak-amerikai kontinenst átszelő tanulmányúton. Ottani tapasztalatairól 1942-ben - amikor már Magyarország hivatalosan is hadban állt a Szövetségesekkel – könyvet adott ki (Utazásom Amerikába Teleki Pál gróffal), ez nagyon bátor lépésnek számított akkoriban. Mint földrajztudós részt vett a Trianoni béketárgyalások előkészítésében illetve az elhíresült „Vörös térkép” elkészítésében is. Érvelt a Magyar határok természetes létjogosultsága mellett, és ezeknek mesterséges megváltoztatása ellen, nem csak társadalmi, de természetföldrajzi szempontokra hivatkozva vallotta a Kárpát-medence egységét. Az 1910-ben megalakult Turáni Társaság (Magyar Ázsia Társaság) elnökségének tagja lett.  Cholnoky elutasította a finn-ugor elméletet, vallotta a magyarság ázsiai-türk eredetét. A mozgalom céljául a magyarság ősi gyökereinek feltárását jelölték meg. Az 1920-ban megalakult Magyar Turán Szövetség nagyvezérévé is Cholnokyt választották, amely céljaiban nem tért el jelentősen a Turáni Társaság által megfogalmazott alaptételektől (a turáni népek megismertetése, a velük való együttműködés kialakítása stb.), de értelmezésében és eszközeiben jóval radikálisabb volt. 1923-ban Cholnoky visszatért az anyaszervezethez, amely jórészt változatlan programmal, a régi, erősen konzervatív turanizmus jegyében folytatta működését. A Turáni Társaság elnökségének tagja volt Cholnoky Jenő, Vámbéry Ármin, a hebraista-arabista Goldziher Ignác, Teleki Pál, elnökségi tagként Károlyi Mihály, valamint tagként megtaláljuk Jászi Oszkárt is. 1913-ban a társaság Túrán címmel folyóiratot indított, ennek bevezetőjében Teleki Pál így fogalmazott: „Keletre magyar! Nemzeti, tudományos és gazdasági téren keletre!”. 

1919-ben bevonultak a románok Kolozsvárra. Miután Cholnoky megtagadta az együttműködést, hazakényszerült Erdélyből, hetekig vasúti vagonban kellett laknia. 1920-tól nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Tudomány Egyetem (mai ELTE) tanára és később tanszékvezetője lett. Trianon a tudós életében nagy törést okozott, élete végéig küzdött az ország újraegyesítéséért. Cholnoky minden szakaszában aktív résztvevője és alakítója volt a revíziós közbeszédnek, valamint egyik szellemi motorja is. Írásaiban, előadásaiban mindent megtett a határok visszaállításáért. 

A tudós magánéletében számos tragédia történt, két feleségét is eltemette. A második világháború idején Budapestről Balatonfüredre menekült családjával, második feleségét a bevonuló szovjet katonák megerőszakolták, vérmérgezést kapott, melybe később bele is halt. Cholnoky megbocsájtott. Cholnoky Jenő konzervatív józan gondolkodású magyar emberként, mind a fasizmust, mind a kommunizmust elítélte. Halála után indexre került a neve, így sem hivatkozni rá, sem írni nem igazán lehetett róla. Az elmúlt 64 évben mindösszesen két kötetét adták ki újra.

Viszontagságai ellenére nagy mennyiségű tudást hagyott az utókor számára. Több mint 45 önálló könyve, 470 megjelent írása tanúskodik a termékeny tudós életművéről. Jelentőset alkotott a geomorfológia (felszínalaktan), hidrográfia (víztan), és a meteorológia terén is. A turistáskodás egyik hazai úttörője volt, az országos Kék-túra létrehozása is az Ő nevéhez fűződik. Számos népszerűsítő könyve a mai napig keresett, ugyanis elragadó stílusban tudott mesélni a természet szépségeiről. Ilyen jellegű könyvei például: „A Balaton”, „A Föld és élete”, „A Földközi-tenger”, „A Sárkányok országából”, „Földrajzi képek”. Nem csak kiváló író, hanem megnyerő és lenyűgöző stílusú előadó, és művész is volt egyben. Olyan tudós generációt nevelt fel, amelynek Bulla Béla, Mendöl Tibor, Kádár László, Kéz Andor és még számos más kutató tagja volt. 

1950-ben halt meg, sírja kissé elfeledetten áll a budapesti Fiumei úti temetőben. Alakos köztéri szobrot mind a mai napig nem állítottak neki, pedig élete például szolgálhat nem csak a tudományos pályát választóknak, hanem embersége, hazaszeretete és a munka iránti alázata végett mindenki másnak is.

"Még ha száz esztendeig tart is a trianoni gonoszság, még akkor is csak Magyarországnak fogjuk nevezni a Kárpátok koszorújában azt a területet, ami ezer esztendeig a mienk volt s föltétlenül megint a mienk lesz a természettörvények kérlelhetetlen következetességével. Csakhogy ezt a kiegészülést nem szabad összetett kézzel várnunk, hanem szünet nélkül, szakadatlanul munkálkodnunk is kell. A teendők legfontosabbika, a legelső, amit minden körülmények közt tennünk kell, az a „haza” alapos megismerése. Minden magyar embernek jól kell ismernie hazáját. Mint ahogyan az a földbirtokos, aki helyesen és jól akarja kezelni birtokát, az is kénytelen először a birtokot alaposan megismerni."

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya