Jobbikos hírek
:: 2013. október 31. - 07:55
"A Fidesz és az MSZP közös bűne, hogy a fiatalok nem politizálnak" - interjú Dúró Dórával

Dúró Dórát, a legfiatalabb országgyűlési képviselőt kérdezték pártja választási esélyeiről, a fiatalok apolitikusságáról, az anyaként vállalt képviselőség nehézségeiről és arról, hogy mikor fordult el végleg a Fidesztől.

A 2014-es választásokon hogy látod a Jobbik helyzetét, mik a választási esélyek?

A Jobbik a parlamenti munkájában teljesítette, amit 2010-ben a választóknak ígért. Azt vállaltuk, hogy mindent, ami a nemzet érdeke, támogatni fogunk, és mindent, ami ezzel ellentétes, ellenezni. A Jobbik az egyetlen párt, amely ezt a gondolatot magáénak vallja. Nem a javaslat benyújtóját, hanem annak tartalmát nézzük, és ez alapján szavazunk róla, ezt pedig sem a Fidesz, sem az MSZP nem mondhatja el magáról. Ez meghatározza a választási esélyeinket is, hiszen az Iránytű Intézet felmérése szerint a 2010-es Jobbik-szavazók több mint 90 százaléka azt mondja, hogy 2014-ben is a Jobbikra fog szavazni. A pártok közül mi tudtunk a leghitelesebbek maradni a saját szavazóink előtt, ez pedig mindenképpen bizakodásra ad okot. Emellett 2010-ben még nagyon sokan voltak olyanok, akik többet vártak ettől a kormánytól. Ők csalódottak, és körükben a Jobbik népszerűsége is könnyen növekedhet, bár e téren még kétségkívül van feladatunk: reményt kell adni nekik, és megszerezni a bizalmukat.

A kisebb parlament kisebb Jobbik-frakciót fog eredményezni. A kieső képviselőknek milyen politikai szerepvállalásra van lehetőségük?

Egyelőre nem volt szó a listákról, semmilyen személyi kérdésről nem beszélt formális testületeiben a Jobbik, csak a miniszterelnök-jelöltről. De mindenki megtalálja majd a saját helyét a Jobbikban vagy a holdudvarban lévő intézményrendszerben; nem dől össze a világ senkiben, ha nem lesz országgyűlési képviselő. Folytatjuk tovább a munkát, legfeljebb néhányan a háttérben. Majd a választások másnapján lesz ez fontos kérdés, amikor tisztán látunk, hogy kik lesznek képviselők, és kik azok, akik más pozíciót fognak a későbbiekben betölteni.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom mostanában többször kritizálta a Jobbikot. Megromlott a viszony?

Szerintem ez tévedés, még csak nem is kritizáltak minket. A HVIM a Jobbik stratégiai szövetségese volt, és az is maradt. Vannak olyanok persze, akik kritikával illetik a Jobbikot akár jobbról is, természetes dolog, hogy nem mindenkinek tetszik, amit csinálunk, nem is akarunk mindenkinek megfelelni, csak a programunknak és alapító nyilatkozatunknak.

A Jobbik külpolitikája is eltér a mainstream pártokétól. Mi a párt álláspontja a szíriai helyzettel kapcsolatban?

Mindig is felemeltük a szavunkat a nemzetközi jog által tiltott fegyverek használata ellen, és ezt tartjuk ebben az esetben is. Úgy látjuk, hogy a Nyugat a casus bellit keresi a fegyveres beavatkozásra, ezt mi szintén elutasítjuk. Ráadásul elég groteszk az, hogy az iszlám legszélsőségesebb irányzataival keresik most a kapcsolatot az amerikaiak. Elég szánalmas ez a helyzet. Ráadásul épp az USA az egyedüli, mely bevetett tömegpusztító atomfegyvert a történelem során.


Dúró Dóra: "a választások alkalmával arról szavazunk, hogy megteremtsük-e a feltételeket a fiataloknak és a későbbi családjaiknak, hogy benépesítsük együtt a Kárpát-medencét"

Vona Gábor szerint „ma az emberiség tradicionális kultúrájának utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt”. Hogyan viszonyul a Jobbik, és hogyan viszonyulsz személy szerint te az iszlámhoz?

Magyarországon az iszlámot sokkal inkább a szélsőséges irányzatok alapján ítélik meg az emberek, holott egész más magának az iszlámnak a lényege, mint amit a többség ismer róla. Én azonban a magyarság ügyeivel foglalkozom alapvetően, és a keresztény hagyományok továbbvitelét tartom fontosnak.

Szerinted miért nem politizálnak a fiatalok, miért nem vállalnak politikai szerepet?

Ez az MSZP-nek és a Fidesznek egy közös bűne, hogy ezt okozták. Nem természetes dolog, hogy a fiatalok nem vesznek részt a politikában. Ez azért alakult így, mert az elmúlt húsz évben sem az MSZP, sem a Fidesz nem tudott olyan jövőképet adni a fiataloknak, ami mellé érdemes odaállni. Ezt mutatja az is, hogy a kivándorlási kedv és szándék óriási lett, az elmúlt húsz évben a legnagyobb mértékeket most ölti. Mindig mostohagyermekként kezelték a fiatalokat a pártok: ha megnézzük azt, hogy milyen ígéreteket, licitálásokat tettek a nyugdíjasok irányába, és milyeneket a fiatalok irányába, akkor egyértelműen látszik, hogy soha nem foglalkozott velük igazán senki. Így nyilván a fiatalokat sem érdekli a politika, ha az nem teremti meg a kínálatot számukra. A politika nem egy úri huncutság, és nem csak olyan emberekről szól, akik a bonyolult dolgokat is ismerhetik. A politika a fiatalokról, a fiatalok jövőjéről is szól, arról, hogy találnak-e munkát, alapítanak-e otthont Magyarországon, meg tudnak-e születni a kívánt/tervezett gyermekeik, és hogy megtalálják-e az itthoni boldogulás lehetőségét. Ezekről is szól a politika, ezekről is kell, hogy szóljon, és a választások alkalmával arról szavazunk, hogy megteremtsük-e ezeket a feltételeket a fiataloknak és a későbbi családjaiknak, hogy benépesítsük együtt a Kárpát-medencét.

Milyen érzés ilyen fiatalon politizálni, a legfiatalabb országgyűlési képviselőnek lenni?

Gyakorlatilag gimnazista korom óta érdeklődöm a közélet iránt, és lépésről lépésre kerültem be a Jobbik berkeibe: először aktivista voltam, plakátokat ragasztottam, majd az oktatási kabineti munkába is bekapcsolódtam, és a sajtó területén is elkezdtem dolgozni. A képviselőség ennek a lépcsőzetes előrejutásnak volt az eddigi „megkoronázása”. Ez egy újabb állomása a korábbi munkáimnak, nem annyira hirtelen jött az életembe, mint ahogy sokaknak másoknak, akik egyébként idősebbek, de nem a politika világában éltek eddig. Nagyon nagy lehetőségnek tartom azt, hogy képviselő lehetek, és szerintem ezért is kell például az álláshalmozást megtiltani: olyan végtelen lehetősége van egy képviselőnek, annyi dolog mellé odaállhat, annyi mindenre felhívhatja a figyelmet, annyi embertől jön megkeresés, és az ő problémáikkal lehet foglalkozni főállásban, szinte a nap 24 órájában. Nagyon fontos, hogy ezt a munkát kellő alázattal és felelősséggel végezze minden képviselő, mert tényleg olyan eszközök vannak a kezünkben, amivel tudunk mások életén segíteni, s az ő életüket alapvetően befolyásoló döntéseket hozni.

Nőként és anyaként mennyiben más politizálnod, és érzed-e ezt a kettős vagy többes terhet, ami abból fakad, hogy az élet több területén is helyt kell állnod?

Egyrészről nagyon jó a családi hátterem, a férjemmel mindent megosztunk egymással. Ő ugyanúgy itt szokott lenni a két babával, és otthon is, hogyha nekem valamilyen programom van, vele tudom hagyni. Másrészt a nagyszülők is nagyon nagy segítséget nyújtanak, mind a négyen gyakorlatilag bármikor tudnak segíteni, így rendkívül szerencsés helyzetben vagyok. Úgy érzem, hogy a fiatalságom és a női mivoltom miatt az első időszakban volt előítélet velem szemben, de mostanra ez kezd megváltozni. A vitákban egyre többször hivatkoznak arra, amiket mondtam, főleg bizottsági ülésen és szakmai vitákban, ezt mindenképpen nagyon nagy eredménynek tartom. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a nők foglalkoztatása és a gyermekvállalási kedv összefügg egymással: hazánk sok más európai országhoz hasonlóan évtizedek óta komoly válságban van a születő gyermekek számát tekintve. Ma már nem az a helyzet, mint harminc éve: azokban az országokban sikerült a népességcsökkenést mérsékelni vagy megfordítani, ahol nem az az őskonzervatív szemlélet uralkodik, hogy egy nő a gyereke mellett semmi mást nem csinálhat, és mindenről le kell mondjon. Ellenkezőleg: ha a gyermek gondozásban segítséget nyújt az állam, akkor szívesebben szülnek a nők, így a legszebb hivatásukat többen megélhetik.


"Magyarországon annyira áthatja az egész politikát a frakció- és pártfegyelem, hogy a női politikusok ugyanúgy leszavaznak akár nőket segítő javaslatot is, ha másik párt nyújtja be"

Szerinted jót tenne a magyar politikának/közéletnek, ha több női képviselő és politikus lenne?

Ez semmit nem befolyásolna érdemben, mert Magyarországon annyira áthatja az egész politikát a frakció- és pártfegyelem, hogy a női politikusok ugyanúgy leszavaznak akár nőket segítő javaslatot is, ha másik párt nyújtja be. Ahogy már említettem, a többi párt azt nézi, hogy ki nyújt be egy adott javaslatot, s nem azt, hogy mit. Volt például egy olyan kezdeményezésünk, hogy a kisgyermekes és a várandós anyáknak elsőbbségi ellátást, elsőbbségi kiszolgálást kellene biztosítani a közintézményekben. Például a postán ne kelljen olyan hosszan sorbaállniuk, és ösztönözzük a vállalkozásokat is, hogy családbarát intézményként működjenek. Ezt a kezdeményezést ugyanúgy leszavazták a kormánypárti nők is, ahogy a kormánypárti férfiak, pedig könnyű belátni, hogy ez a mindennapi életben segített volna ennek a rétegnek, ráadásul nulla forintba került volna, s vélhetően társadalmi ellenállásba sem ütközne. Magyarországon tehát semmiképp nem működne egy kvóta: nem lenne érdemi hatással a parlamenti munkára, ha több nő lenne az országgyűlésben, ugyanis nem mernek a frakción belül kiállni a nőket érintő javaslatokért. A mi Gaudi-Nagy Tamásunk nőpolitikai ügyben többször szavazott már a frakcióálláspontunkkal szemben, mint bármely nő a többi pártban a saját képviselőcsoportjával szemben. Pedig szakmai vitáknak lehetne helye egy frakción belül is.

Miben politizálsz másként, mint a férfiak?

Szerintem nem lehet határvonalat meghúzni a férfi és női politikusok között. A férfiak között is nagyon nagy különbség van, akár habitusban, akár stílusban, akár érzékenységben, meglátásokban.

Milyen a férjeddel egy frakcióban ülni?

Jó, nagyon jó (nevet). Előddel mindenhol jó, de a legjobb otthon. Néha azonban már annyira nincs időnk egymásra a munka és a két gyerek mellett, hogy olykor bosszúsan azt mondjuk egymásnak: majd bejelentkezem a fogadóórádra. Pedig valójában a munkahelyünkön csak annyira folytatunk házas életet, amennyire a még szoptatott baba bevitele és felügyelete miatt muszáj. A parlamenti ülésteremben nem egymás mellett ülünk, más bizottságban vagyunk, más plenáris napirendi pontokban vagyunk érintettek, más pártbéli testületekben dolgozunk, én pl. a sajtóstábban. A frakcióüléseken kerülünk csak egymás mellé, de az is ritka, mert gyermekeink és más elfoglaltságunk miatt gyakran csak egyikőnk vesz részt rajta, ilyenkor egymást utólag tájékoztatjuk a történtekről. Tehát a párkapcsolattá is alakított pártkapcsolatunk inkább segíti a munkánkat. Persze ezek miatt kaptunk támadásokat is, Lázár János például meg akarta tiltani, hogy házaspárok képviselők lehessenek, miután férjem indítványozta a politikusi álláshalmozás megszüntetését. Kicsinyes bosszú volt ez, válaszul a polgármester-képviselők komoly érdeksérelmére. Mi azonban ketten együtt sem látunk el annyi feladatot, mint Lázár János egyedül. Ráadásul a rendszerváltás óta minden ciklusban volt képviselő házaspár az Országgyűlésben, akár egyszerre öt pár is, s arra is volt példa, hogy nem egy párt tagja volt a férj s a feleség. Persze nekünk sem mindig ugyanaz az álláspontunk, külön személyiségek vagyunk, azért ez talán látszik a munkánkon is.

Sokan rajonganak is érted, követnek facebook-on, és a Jobbikkal szimpatizáló fiatal nőknek valamennyire példakép vagy. Hogyan éled meg, és szerinted mi a sikerednek a titka?

Nem számítottam ilyen kérdésre (nevet). Ilyen értelemben szerintem nem vagyok különb, mint a többi jobbikos. Szerintem a Jobbiknak a közvetlensége az, ami az emberek bizalmát kivívja. Nemrégen Vona Gábor egyik lakossági fórumán spontán módon felállt egy hölgy, és elmondta, hogy ő egy devizahiteles, és milyen rossz sorsa van, és hogy Sneider Tamás képviselőtársunk volt az egyetlen, aki válaszolt és érdemben segített neki, elment a bírósági tárgyalására is. Ez az emberekkel való törődés az, ami a jobbikosok nagy részére jellemző. Nem hiszem, hogy nekem olyan különleges szerepem lenne.

A politika világába hogyan csöppentél bele, mi volt ebben a vonzó számodra?

Az uniós csatlakozásról szóló, 2004-es EP-választás kapcsán kerültem a Jobbikkal közelebbi kapcsolatba. Előtte Fidesz-szimpatizáns voltam fiatalként, bár már ismertem a Jobbikot mint ifjúsági szervezetet. Minden párt azt mondta, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz (még ha Orbán Viktor tett is kritikus megjegyzéseket), és a Jobbik volt az egyetlen, amely azt mondta, hogy ne csatlakozzunk ehhez a közösséghez ebben a formában. Ez volt az a pont, amikor kíváncsi lettem: ha mindenki ezt mondja, és ilyen egyértelmű a helyzet az összes parlamenti pártnak, akkor miért mond mást a Jobbik? Így kerültem velük kapcsolatba, elmentem a fórumukra, feliratkoztam a hírlevelükre, majd ahogy Budapestre kerültem az egyetem miatt, elkezdtem aktivista munkákat végezni, és lépésről-lépésre haladtam előre.

Ez volt az a pont (az EU-csatlakozás előtti időszak), amikor végleg elfordultál a Fidesztől, és Orbán Viktor személyétől?

Részben igen. Tőle és a Fidesztől is pont azért fordultam el, mert – bár, mint említettem, némi kritikával illette az EU-csatlakozást – a szavak és a tettek nem voltak összhangban. Ugyanezt látom azóta is. Talán ez Orbán Viktor legnagyobb hibája: sokszor jókat mond, de aztán máshogy cselekszik. Még egy nagyon meghatározó pont volt a Fidesszel való viszonyomban: 2005. szeptember 26-án Románia EU-csatlakozásának a feltétel nélküli megszavazása. Ami azért is jelentős számomra, mert – szintén személyes élmény – Rogán Antal az egyik fórumán azt mondta, hogy azért kell belépnünk az Európai Unióba, hogy később Romániát kint tartsuk. Még Orbán Viktor is azt hangoztatta Tusnádfürdőn, hogy nem fogják feltétel nélkül támogatni az EU-csatlakozásukat, egy évvel később mégis megtették, és ez egy nagy szembesülés volt az életemben magával Orbánnal és a Fidesz politikájával kapcsolatban is. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Milyen érzés a régi ELTE ÁJK-s oktatóiddal (pl. Navracsics) szemben politizálni?

Navracsics Tiborral viszonylag korrekt a viszonyom, az alakuló ülésen gratuláltunk is egymásnak, bár nem nagyon vagyunk kapcsolatban. Nyilván pikáns, például azonnali kérdésnél, hogy most már én kérdezem őt, és nem ő engem, ahogy a vizsgák esetében volt (nevet). Tanárként nagyon tiszteltem, politikusként nagyot csalódtam benne. Stumpf Istvánt is akkor választották alkotmánybíróvá (ő adta át a diplomámat), Pozsár-Szentmiklósy Zoltánt pedig OVB-taggá. Tanított Szabó Máté ombudsman is, és a szintén alkotmánybíróvá választott Bihari Mihály. Kunhalmi Ágnes pedig, aki most a tizedik lesz az MSZP listáján, évfolyamtársam volt. Összefonódik tehát a közélet, elég sokan kerültek és kerülnek ide abból az egyetemi közegből.

Mit gondolsz Orbán Viktorról?

Nagyon tehetséges politikusnak tartom. Az, hogy valaki 25 évig így talpon marad, és gyakorlatilag azóta meghatározó figurája a magyar politikának, nagyon nagy teljesítmény. De a tehetségét nem jó célra használja fel, azokkal az adottságokkal, amik neki vannak, sokkal inkább kellene valódi nemzeti politikát folytatnia, nem csak szavak szintjén. S azt hiszem, hogy – nem csak azáltal, hogy miniszterelnök, hanem mert meghatározó szereplője az elmúlt 25 évnek – az erejét, ezt a mivoltát sokkal inkább felhasználhatná arra, hogy tényleg alapvetően megváltoztatja a politikai gondolkodásmódot, és változásokat hoz kulturális, oktatási, nemzetpolitikai és még számos szakmai kérdésben. Ledönthetett volna nagyon sok olyan tabut, amit nem tett meg.

Ha rajtad múlna, ki lenne Magyarország államfője, és miért?

Egyértelmű, hogy Morvai Krisztina. Az az empátia és jogvédő képesség, az a munkabírás, az, ahogyan ő ki tud állni az emberekért, nagyon kamatoztatható lenne köztársasági elnökként, ráadásul a női államfő is üzenetértékű lenne. Eddig senkinek sem sikerült nem pártembert tennie az államfői székbe, Morvai Krisztinát pedig egyáltalán nem tartom annak, hiszen ő egy önálló intézmény, Magyarország legkarizmatikusabb női politikusa. EP-képviselősége során is azt kértük tőle, hogy azt a munkát folytassa, amit eddig, és semmilyen „pártutasítást” nem adunk neki a feladatai során, mégis maximálisan elégedettek vagyunk vele.

(Papp Gergő - Policity.eu)

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya