IT hírek
:: 2015. augusztus 19. - 22:44
Mária úti zarándoklat

46 nap után, augusztus 6-án értek célba Csíksomlyón a Mária úti zarándokok, Lovász Bálint és Ambrus Dávid, akik június 20-a óta közel 1300 kilométert gyalogosan megtéve jutottak el Ausztriából Székelyföld szívébe. És valóban, hogy a végén nem a cél lett a legfontosabb, azt mi sem bizonyítja jobban, mint azok a történetek, élmények, melyeket személyesen hallhattunk tőlük az idei nyári táborunkban Gyergyószentmiklóson.

A Mária Út Közép-Európa zarándokútja, amely a Kárpát-medence Mária-kegyhelyeit köti össze egy gyalogos útvonal segítségével. Két fő ága keresztet formáz, ami jelképezi alapvető üzenetét: a keresztény értékek megőrzését, az emberi találkozások megélését. A Mária út a történelmi Magyarország legszebb vidékein vezeti végig a zarándokokat.

A hosszú út során rengeteg impulzus éri az embert, nagyon sok kihívással és próbatétellel kell szembenéznie, éppen ezért egy idő után nem a cél lesz a fontos, hanem az élmények, melyek érik őt. „Annyi bizonyos, hogy egy ilyen út során az ember egy picit megváltozik. Azáltal, hogy megpróbálja átlépni saját korlátait, kicsit túl is tolja azokat. Ami azelőtt nehéznek és veszélyesnek tűnt, később humorosnak és rendkívül egyszerűnek fog hatni. Az út előtt nem gondolja, hogy tud 30 kilométert egyfolytában menetelni, utána pedig rájön, hogy a 70 sem okoz gondot.” – mesélte nekünk Bálint a táborban.

A 46 nap magyarországi útszakaszán a Jobbik IT segítette Bálintékat. Sokszor tették fel a kérdést nekem is, hogy honnan van erejük és honnan ez a hatalmas elszántság ebben a két fiatal, felvidéki srácban. Legtöbben egy világcsúcs kísérletnek gondolták az egész zarándokutat, de nyilván egyáltalán nem erről szól a Mária úti zarándoklat.  Dávid és Bálint egy régi barátjukról, Hodossy Péterről vettek példát, aki korábban szintén teljesítette az útvonalat, és aki először beszélt a zarándokút egyik meghatározó élményéről, a hétköznapokból való kiszakadás állapotáról.

„Otthon, kényelmes környezetben hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy mik is a számunkra fontos dolgok. Nem vesszük észre a környezetünkben létező jóságot, vakok vagyunk. De azáltal, hogy kilökjük magunkat a komfortzónánkból, bekerülünk egy idegen környezetbe, ami végig kísér az utunkon. Idegen emberekkel kell kapcsolatba lépni, idegen tájakat kell végig járni, idegen helyen kell aludni több hónapig, amik végül persze megszűnnek idegennek lenni azáltal, hogy megismered őket, de azért mégse az otthont jelentik. És pont ezek a megpróbáltatások eredményezik, hogy sokkal jobban tudjuk majd becsülni otthonunkat, barátainkat és saját magunkat.” – erősítette meg Dávid Hodossy Péter véleményét a zarándokútról.

A zarándoklat 46 napjából Bálint és Dávid 6 napot gyalogoltak Ausztriában, ahol számos jóleső élményben volt részük, autókból dudáltak és integettek nekik. A magyarországi volt a leghosszabb szakasz, összesen 28 napot zarándokoltak. Az útvonal Kőszegtől ment Sárvár, Celldömölk, Pápa, Zirc, Oroszlány, Zsámbék, Budapest, Gyöngyös, Eger, Miskolc, Nyíregyháza irányába, majd Vállajnál átlépték az éppen aktuális román-magyar határt.

A közel egy hónapos út során leghumorosabb történésük egy vaddisznóval esett meg valahol a Bakony erdei között. Az éjszakai menetelés alatt talán az ijedtség volt a nagyobb és a vad jobban megijedt a zarándokok hangos kiabálásától, mint ők.

Az út során a Jobbik IT több tagjával is nagyon szoros barátságot kötöttek a zarándokok. Akadt olyan fiatal IT-s is, aki rövidebb, hosszabb távon elkísérte őket egy darabon. Jó érzés volt megtapasztalnom egy-egy találkozás után, hogy milyen nagy lelki feltöltődést tudtunk adni egymásnak a zarándoklat során.

A közel egy hónapos út után következett az egyik legnehezebb és legmegterhelőbb terep, az erdélyi szakasz. Erdélyben összesen 12 napot zarándokoltak a fiúk, míg megérkeztek Csíksomlyóra. „Átlépve a román határt már kicsit frusztrálóbb érzés lett úrrá rajtunk. Valahogy az ottani embereknek nem nagyon tetszik a piros fehér zöld színkombináció. Több negatív tapasztalatunk is volt e téren. Kolozsváron például meg is próbálták leszedni a zarándokbotjainkra tűzött szalagokat.” – mint Bálinttól megtudtuk nemcsak a terep volt megterhelő, hanem lelkileg is nehezen viseltek bizonyos szituációkat.

„Viszont ezt a pár esetet leszámítva az erdélyi és kiváltképpen a székelyföldi emberek előtt le a kalappal, hogy mennyire őrzik még a régi világ szép hagyományait. Sehol sem jelentett gondot szállást találni, sőt volt olyan hely, ahol majdnem össze is vesztek azon, hogy kinél fogadjanak minket. Erdélyország az út egyik legszebb szakasza volt a maga egyedülálló természeti szépségével és az emberek vendégszeretetével.” – mesélte nekünk még friss élményeit Dávid az EMI táborban.

Én magam sem gondoltam volna még idén tavasszal, hogy ezzel a két fiatalemberrel ekkora barátság alakul ki közöttünk. Azt sem hittem, hogy épp akkor fognak útjuk végére érni, amikor mi nyári táborunkkal a meseszép Erdélyben vagyunk.

Engedjétek meg, hogy beszámolóm végén megköszönjem mindenki segítségét és támogatását! Nehéz lenne kiemelni egy-egy bajtársat, barátot az IT-ből, hiszen közösen segítettük zarándokainkat útjuk során. Külön köszönöm azoknak az idegen embereknek, akik közül temérdek akadt, akik spontán megszólítva Bálintékat az utcán, segítséget, szállást ajánlottak fel.

A Jobbik Ifjúsági Tagozat fontosnak érez támogatni minden olyan kulturális és értékhordozó programot, mely hozzájárul a mai fiatalság jövőképének alakulásához.

Bús Árpád Zsolt
Jobbik Ifjúsági Tagozat országos alelnök


 

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya