IT hírek
:: 2015. július 20. - 20:14
"Őrült fiatal voltam, mint mindenki más" - rendhagyó interjú Vona Gáborral

Vona Gáborral, az ország legnagyobb ellenzéki pártjának vezetőjével beszélgettünk az egyetemi éveiről, a zenei ízléséről és a politika előtti életéről.

- Milyen zenét hallgatott az egyetemista Vona Gábor?

- Nagyjából a középiskolai zenei ízlésemet hoztam magammal. A Nirvana, a Pearl Jam és a Therapy jelentette gyöngyösi gimisként számomra a rockzene szentháromságát, ami aztán az ELTE-re kerülve is megmaradt. Kurt Cobain 1994-es halála miatt őket nem láthattam élőben, de mind a Pearl Jam, mind a Therapy budapesti fellépésén jelen voltam. Az egyetemi éveim alatt a Radiohead és a Suede tartozott még a rongyosra hallgatott CD-im közé. Talán a Depeche Mode az, amit mindenképp ki kell emelni, de ők gyermekkoromtól végigkísértek. A legutóbbi hazai koncertjükre végre el is jutottam, bár az annyira nem tetszett.

- Miért?

- Egy fárasztó nap végén estem be a koncertre és valószínűleg nem tudtam kellő módon ráhangolódni. A politikát nehéz kint hagyni a parkolóban.

- Magyar zenekarok?

- A Tankcsapdát és a Kispált is kedveltem, de nem gyakoroltak rám hatást. Talán a Pál Utcai Fiúk.

- Nemzeti rock?

- A nemzeti rockot is ismertem, hallgattam, de nem határozta meg a zenei ízlésemet. A műfaj a múltban inkább a lelkesedésről, a szívről szólt. Viszont tény, hogy a mai képviselői már nagyon komoly erőt képviselnek, és méltatlanul vannak kirekesztve a honi zenei közélet számos fórumáról. Politikai értelemben nagyon sokat köszönhetek nekik.

- Egyetem mellett dolgoztál?

- Persze. Másképp nem tudtam volna Budapesten megélni. A szüleim a lakhatási és tanulmányi költségeimet tudták fizetni szerencsére, de ha koncertjegyre, könyvre, szórakozásra, jó cuccokra kellett pénz, akkor azért meg kellett dolgoznom.

- És mit?

- Volt, hogy a nyári szünetben köztereken szedtem szemetet, konzervgyárban is álltam a szalag mellett, voltam éjjeli adatrögzítő, dolgoztam étteremben, meg itt-ott újságíróként is próbálgattam a szárnyaimat, szóval nem válogattam.  

- Már egyetemistaként is közösségi ember és vezető típus voltál?

- Közösségi ember voltam, de valahogy anélkül, hogy erre törekedtem volna. Alapvetően introvertált típusnak tartom magam, jól elvoltam egyedül, mégis mindig úgy alakult, hogy megismerkedtem fontos, közösségszervező emberekkel, akik sodortak magukkal, a lendületükkel. Vezető típus viszont akkoriban még nem voltam, de a baráti köröm tele volt HÖK-ös és egyéb hallgatói civil vezetővel, akiktől valószínűleg sokat tanultam észrevétlenül.

- Mindenkinek vannak kemény koleszos sztorijai. Neked mi volt a legdurvább?

- Az első félévben albérletben laktam, aztán amikor felvettek a nagytétényi koliba, az első napon akkora bulit csaptunk, és annyira berúgtunk, hogy nagyon sok vállalhatatlan dolgot csináltunk. Mivel nem akarom, hogy a Fidesz esetleg előkeresse az akkori biztonsági kamerás felvételeket, inkább nem részletezném… Legyen elég annyi, hogy másnap reggel az ajtónkon ott volt vagy harminc aláírás, akik a kollégiumból való eltávolításunkat követelték. A kollégiumi igazgatótól kaptunk még egy esélyt szerencsére, és utána már nagyon-nagyon jól viselkedtem.

- Komolyan?

- Nem, csak vicceltem. Ugyanolyan őrült fiatal voltam, mint mindenki más. Akkor még nem akartam megváltani a világot.

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya