IT hírek
:: 2014. február 5. - 12:40
Politika, gazdálkodás, család

Samu Tamás Gergő személyében az Ifjúsági Tagozatnak egy olyan alelnökét ismerhetitek meg, aki azon túl, hogy aktívan részt vesz a politikai életben, nem mindennapi elfoglaltsággal tölti szabadidejét. Szenvedélye a gazdálkodás, az itthon kevésbé ismert gyümölcsök termesztése, valamint utazási módszerei is okozhatnak meglepetést. Bővebben az alábbi interjúban olvashattok róla.

Egészen fiatalon, 16 évesen csatlakoztál a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomhoz, majd később a Jobbikhoz. Mi késztetett arra, hogy belépjél a szervezetekbe? 

Elsősorban Trianon igazságtalansága volt az, ami felháborított és cselekvésre késztetett, így barátaimmal együtt a magunk szerény eszközeivel – történelmi és kulturális rendezvényekkel, felvilágosító kampányokkal – próbáltuk felhívni az emberek figyelmét erre a gyászos történelmi eseményre. Ahogyan visszaemlékszem, azokban az időkben még nem volt túlságosan elterjedt például egy Nagy-Magyarországos matrica, így a mai napig életem egyik meghatározó pillanata maradt az, amikor átvettem a postán egy vármegyés bajtársam által küldött, 150 darabos „Igazságot Magyarországnak” feliratú matricacsomagot. Ezeket a matricákat aztán boldogan ragasztottuk ki mindenfelé, hogy ezúton is felhívjuk a figyelmet a békediktátumra. Úgy gondoltam – több társammal együtt -, hogy a nemzet ügyét mozgalmi-és pártpolitikai úton is képviselni kell, mert mindkét irányzat más eszközökkel dolgozik. Ezért csatlakoztam a Jobbikhoz is. 

A Jobbikban sokféle tisztséget láttál el: megyei elnökként, szervezeti elnökként, országgyűlési képviselőként, illetve európai képviselői asszisztensként is helytálltál. Ezek közül melyik feladatkör állt hozzád a legközelebb, és miért?

Elég nehezen tudnék választani.  Szarvasi és megyei elnökként a pártépítésben tudok segíteni, illetve helyi és megyei szinten lehetőségem van beleszólni a történésekbe, amit lokálpatriótaként nagyon fontosnak tartok. Ezzel szemben a képviselői tisztség teljesen más lehetőségeket tartogat. Bár ellenzékből elég nehéz elérni azokat a konkrét célokat, amelyekkel megkeresnek minket az emberek, mégis azzal, hogy rávilágítunk a problémákra és elővesszük őket, előbb-utóbb pozitív fordulatot tudunk előidézni, mikor a kormánypárt számára kínossá válik a szituáció, és cselekedni kezd. Gondoljunk csak azokra az előterjesztésekre az Országgyűlésben, amelyeket jobbikosok nyújtottak be. Ezeket először elutasították, majd újfent, már a kormánypárt részéről benyújtva azokat, megszavazták őket. Kevésbé látványos dolgokat is el lehet érni természetesen, akár informális úton is. 

2011-ben lettél az IT tagja. Alelnökként milyen feladatokat látsz el a szervezetben, mely eredményeidre vagy a legbüszkébb? 

Minden olyan feladatot, ami rám hárul, megpróbálok a lehetőségeimhez mérten ellátni. Ilyenkor kampányidőszakban kevesebb idő áll rendelkezésemre, ám ez azaz időszak is egyben, amikor könnyebben lehet új fiatalokat bevonni a szervezeti életbe – köszönhetően a választások közeledtének, és a közélet iránti érdeklődés hirtelen növekedésének. Jó látni azt, amikor a helyi szervezetek kicsit megfáradt tagjai közé megérkezik az utánpótlás, akik aztán hatékonyan helyt is állnak a munkában. Önmagában már az a tény is büszkeséggel tölt el, hogy ha csak egy kicsit is, de hozzátehetek valamit ahhoz a munkához, amelynek köszönhetően az IT a legdinamikusabban fejlődő ifjúsági szervezet az országban, és jó dolog érezni azt, hogy van remény a magyarság számára. 

Ha jól tudom, nagyon szeretsz utazni, sokfelé jártál külföldön és belföldön egyaránt. A közlekedésnek sok esetben egy nem mindennapi formáját választottad. Mesélnél erről egy kicsit? Milyen tapasztalatokra tudtál így szert tenni az utazásaid során?

Egyetemista koromban sokat jártam stoppal, mert Szarvas és Pécs között nem volt túl jó a tömegközlekedés. (Most sem az.) Az első hosszabb utazásom úti célja, amit stoppal tettem meg, a Felvidéki Magyar Sziget volt, ezt követően kaptam rá igazán ennek a közlekedési formának az ízére. Megfordultam Horvátországban, Olaszországban, Franciaországban, valamint Boszniában is. Leginkább azért szerettem így utazni, mert külföldön járva a helyi emberek megismerésének leghatékonyabb módja volt, belföldön utazva pedig minden társadalmi réteggel, és a legkülönbözőbb foglalkozású emberekkel tudtam beszélgetni, politizálni, meghallgathattam véleményüket, problémáikat. 

Azt mondtad, a politika mellett a gazdálkodás, a gyümölcstermesztés is érdekel. Honnan a vonzódás? Komolyabban is foglalkoznál vele a későbbiekben?

Elképzelhető. Most a kezdeteknél tartok, egyáltalán nem vagyok profi, sőt, talán még kezdőnek sem mondanám magam, ám annál nagyobb a lelkesedésem. Egyrészt nagyon jó dolog a saját magunk által termelt zöldségek, gyümölcsök feldolgozása és elfogyasztása, másrészt kísérletezek is. Olyan növényekkel is foglalkozom, amelyek hazánkban kevésbé ismertek, szabadföldi termesztésben sem túl gyakoriak. Szeretem látni a -18 fokos hideget áttelelt kivit virágozni a kertben, és a szépen fejlődő gránátalmáimhoz is nagy reményeket fűzök. Menyasszonyom szobájában két éve virul az ananász, a hazai bolti forgalomban egyáltalán nem kapható guava gyümölcsét pedig kóstolni sem utolsó dolog. Egyszóval érdekes egy hobbi ez, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. 

Hogyan képzeled el Magyarországot és benne magadat 20 év elteltével? 

Nehéz kérdés. Kicsit tágabban közelíteném meg, és csak a reményeimet mondanám el, azokat a dolgokat, amikért mi IT-sek és jobbikosok mindannyian dolgozunk: erős, boldog Magyarországot szeretnék, önálló Székelyföldet, délvidéki és felvidéki autonómiát, független Kárpátalját. Mindegyiket erős vagy erősödő gazdasággal képzelem el, ahol boldogulhatnak az emberek. Ha ez mind megvalósult, akkor talán már nem is annyira fontos az, hogy velem mi lesz. Egyébként normál, átlagos és boldog családapa szeretnék lenni, termő kivikkel és gránátalmákkal a kertben. 

Köszönöm szépen az interjút, és kívánok neked boldog családi életet. 

Molnár Réka

Jobbik IT sajtóosztály

 

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya