IT hírek
:: 2014. február 8. - 14:33
Történelmi lehetőség lehet az ukrán válság?

Szávay István és Gyöngyösi Márton jobbikos parlamenti képviselők még  január 29-én levélben fordultak az Országgyűlés Külügyi illetve  a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnökeihez, hogy a két bizottság együttes, zárt ülésen vitassa meg az ukrajnai belpolitikai helyzetet, különös tekintettel a kárpátaljai magyarság kérdésére. Ennek hatására február 6-ra hívták össze a két bizottság együttes és zárt ülését. Kíváncsian várhatjuk, mik lesznek a fejlemények.

De összességében miért is érdekes az ukrajnai belpolitikai helyzet?

A történet ott kezdődik, hogy Ukrajna még novemberben kijelentette, hogy nem írja alá az Európai Unióval kötendő társulási szerződést (az EU-integráció egyik állomása a majdani csatlakozás felé). Tette ezt arra hivatkozva, hogy ez veszélyeztetné az Oroszországgal való kapcsolatait, különös tekintettel a kereskedelmi megállapodásokra.

Ezután pedig Kijevben elszabadult a pokol, utcai tüntetések kezdődtek, amelyek egyre inkább elfajultak. A kijevi EU-párti tüntetések egyik szervező ereje a szélsőséges ukrán Szvoboda (amelyik párt például többször is meggyalázta a vereckei honfoglalási emlékművet).

Érdekes azonban, hogy ebben az esetben a világ közvéleménye nem arról beszél, hogy egy „európai ország fővárosában szélsőséges csőcselék tör-zúz”, hanem a szabadság és demokrácia szerető tüntetőket állítja be hősnek. Ezzel nem is volna baj, csak ismerjük már a kettősmércét: mikor 2006-ban hasonló események zajlottak le Budapesten, fasiszta veszélyt kiáltottak és az akkori magyar kormány mellett tették le voksukat.
Talán csak nem arról van itt szó, hogy a szép elvek addig tartanak, míg politikai érdek fűződik hozzá? Hiszen az ukrajnai belpolitikai válság, és ennek az iránya pontosan az EU karmaiba tereli Ukrajnát.
Ez jelzés értékű: hiszen az EU a vele ellenszegülőkkel szemben mozgósítja politikai és média erőit, a saját érdekei elérése érdekében. Ha ennek az az ára, hogy egy országban a törvényesen megválasztott kormányt kell megbuktatnia tüntetők felbujtása útján, káoszba kell taszítani egy szuverén államot, emberek sérülhetnek vagy halhatnak meg, de végül elérhető a cél, akkor legyen. Ilyen mentalitás után mit várhat el Brüsszeltől bármelyik tagállam? Különös tekintettel azok az államok, melyek vesztesei az EU-csatlakozásnak és már kacérkodnak a kilépés gondolatával.
Ez az esemény is rámutat arra, hogy az EU nem egy jószolgálati intézmény, hanem egy olyan politikai képződmény, amely minden eszközt megragad arra, hogy hatalmi körébe vonjon országokat, majd azokat vasmarokkal szorítsa.

Az ukrán válsággal kapcsolatosan egy másik kérdés is felmerül, ami foglalkoztathatná az országot: Mi lesz a kárpátaljai magyarsággal?

Nos, ha komolyabbra fordulnak a dolgok Ukrajnában és esetleg nem sikerül a jelenlegi válságot megnyugtatóan rendezni, továbbra is szélsőséges, ultranacionalista erők szerepet kapnak az ellenzéki megmozdulások vezetésében, az ország akár a polgárháborúba is sodródhat, ebben a végzetes esetben pedig a magyar kisebbség lehet az egyik legnagyobb vesztes.

Mégis úgy néz ki, a jelenlegi magyar kormány, a „Nemzeti Ügyek Kormánya” nem tanúsít komoly érdeklődést Kárpátalja és az ott élő magyarság irányába. Pedig ez egy olyan történelmi lehetőség arra, hogy ott élő testvéreink számára megnyugtató megoldást csikarjunk ki, amiről lemondani vétek.

A visegrádi négyek által elfogadott legutóbbi nyilatkozat, Martonyi János legutóbbi kijelentései viszont pont az ellentétes irányba mutatnak. A magyar külügy számára nem a Kárpátalján élő százötvenezer magyar sorsa a fontos, hanem a párbeszéd Ukrajna és az EU között, illetve Ukrajna területi integritása.

Ez pedig baljós előjele annak, hogy a jelenlegi, magát nemzetinek mondó kormányzatunk fikarcnyit sem törődik határontúli nemzettestvéreink helyzetével ilyen vészterhes időkben

Természetesen lehetséges, hogy a csütörtöki ülésen az öt párt delegációi konszenzusra jutnak egy egységes nyilatkozat és akcióterv kapcsán a kárpátaljai magyarság védelmezése és ügyének rendezése érdekében, de a fenti kijelentések és a kormány eddig, nemzetpolitikai és határontúli magyarok kérdésében mutatott intézkedéseit tekintve ez egyáltalán nem valószínű.
Ennek pedig nem azok isszák meg a levét, akik az intézkedést meghozzák (avagy nem hozzák), hanem az ott élő magyar nemzetiség, végső soron pedig az egész magyarság.

Nagy Péter

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya