Szent Iván éjjele

Forrás: 
alfahir.hu

A nyári napforduló, Szent Iván ünnepe a magyar néphagyomány egyik legkülönlegesebb napja, amikor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. Ezen a napon az ősi tűztiszteletet gyakoroljuk, keresztény keretek között.

A nyári napfordulót az ősidőktől kezdve minden nép számon megőrizte és a tűzzel kapcsolatos ünnepséget rendez. A magyar hagyomány is nagyon különleges és egyedi, ebben biztos, hogy a régi, kereszténység előtti táltos hagyományokat találhatunk meg benne. Szent Iván estéjén kultikus célból gyújtanak tüzet, ahol ez a természeti elem tisztító, gyógyító, termékenyítő. A 17. századi írónk, Bod Péter megörökítette, hogy milyen szokásokat is gyakoroltak az akkor élt magyarok.

„A gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék és füstöt csináljanak, melynek azt az okát tartják, hogy a tájba a pogányok körül tüzet szoktanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájban szokott lenni, a keresztyének – a tudatlanság is segítvén – a tájban tűzekei tettek, azokat általszökdösték és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el. Égő üszköket szoktak kezekben hordozni és azokkal a határokat kerülni, azt gondolván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése. Némely hegyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott és minden dolgok változnak.”

Ezek egyike sem kapcsolódik a kereszténységhez, ezért az egyház Szent Iván tüzét ördögi cselekedetek közé sorolta, a szokást azonban eltörölni nem tudta. Különösen igaz ez ránk, magyarokra, néhány nyugati szerző leírta, hogy nálunk az ünneplés már-már „pogány babonába fulladt”.

Tűzugrás „pogány” szokása

Szent Iván napján gyújtott tüzeket átugrották, amely tűzbe szokás volt illatos szárított füveket dobni, hogy hatása meghatványozódjon, az illattal elűzzék a gonoszt és a résztvevők egészségesek maradjanak a következő évben is.A lányok azért serénykedtek a tűz körül, mert ugrásukból következtettek arra, hogy ki lesz jövendő férjük. A barátok egymást kísérték át a füstön, hogy komaságukat, vagyis barátságukat megerősítsék általa. Volt, ahol az ördög elriasztására csontból, szemétből, rongyokból bűzös füstöt is csináltak. A földművesek a mező szélén gyújtottak tüzet és égő üszkökkel kerülték meg a vetést, hogy azt is ellássák védelemmel és biztosítsák a jó termést.

A mágikus alma

Szent Iván a gyermekek védelmezője, éppen ezért ezen a napon a kereszteletlen, csecsemő korban elhalálozott gyermekekre a szülők megemlékeznek. Az ünnep délutánján azok az asszonyok, akiknek gyermeke nagyon korán halt meg, sok kisgyermeket hívtak maguk köré és kötőjükből almát dobáltak a magasba, hogy születendő gyermeke életben maradjon, ezt a különös almát szentjánosalmának nevezték el. Máshol az almákat a tűzbe dobálták be.

OB

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya