A magyar virtus

Forrás: 
barikad.hu

A virtus az, ami csak a magyar huszárra jellemző. Ez egy összetett fogalom, amely jelent bátorságot, vakmerőséget, áldozatvállalást és valami nagyon sajátosat, azaz kiszámíthatatlan cselekedetet és helyzetfelismerést, továbbá a váratlan megoldások keresését és ösztönös végrehajtását. Ezt nem lehet megtanulni, vagy megvan valakiben, vagy nincs – mondta el a Barikád hetilapnak Győrffy-Villám András. Akiben egészen biztosan megvan az a bizonyos virtus, hiszen nemcsak hagyományaink átörökítésével foglalkozik, hanem lótenyésztéssel, lovas sporttal, valamint solymászattal és hadtörténettel is. A lovas hagyományőrző huszár úgy fogalmazott, a lovas nemzetek között az elsők vagyunk, s bár néha megjelenik valamilyen hitvány eszme, ami végigsöpör az egész világon, de ez néhány évtized alatt elmúlik, és a komoly értékek megmaradnak.

– Ősi magyar erdélyi arisztokrata családból származik. Budapestről költözött Diszelbe. Eredetileg agrármérnök s most lótenyésztéssel, lovas sporttal, solymászattal és hadtörténettel foglalkozik, illetve szakíró és lovas hagyományőrző huszár. Mikor és milyen indíttatásból kezdett el hagyományőrzéssel foglalkozni?

– A hagyományőrzéssel gyerekkorom óta foglalkozom, akkor még nem tudatosan, hanem játékos formában ápoltam a magyar értékeket. Tízéves koromban láttam a Bem moziban a Rákóczi hadnagya című filmet, ami annyira megtetszett, hogy a barátaimmal elkezdtünk „kuruc-labancosat” játszani az iskolában, elmentünk múzeumokba, hogy megtudjuk, miként néztek ki a kardok, süvegek, csináltunk magunknak kezdetleges ruhákat és fegyvereket, délutánonként és hétvégenként pedig csatákat imitáltunk. A huszár hagyományőrzés a rendszerváltás tájékán támadt fel Magyarországon, s akinek lova volt vagy hivatásszerűen foglalkozott a lovakkal, azt gyorsan megtalálták a kezdeményezők. A családi hagyományok lényegesen megkönnyítették, hogy bekapcsolódjak ebbe a világba, hiszen nagyapám, dédapám és ükapám is hivatásos katonaként, huszártisztként szolgált.

– Innen ered a lovak szeretete?

– Igen a lovak szeretete is családi hagyományokból származik. Lovashuszár történeteken és a huszár felmenőim fotóin nőttem fel. Tudatosan nevelték belém az állatok és a ló szeretetét.

– A név kötelez?

– Az, hogy ki milyen családba születik, egy szándékunktól független esemény. A név nagyon szép dolog, sokat segít az ember tudatának kialakulásában, de azon túl az egyéni teljesítmény és az egyéni értékek döntik el, hogy kiből mi lesz.

– Lovas nemzet a magyar – tartja a mondás. Ez a XXI. századra is igaz? A lovas sportokat mennyire becsüljük meg ma Magyarországon?

– Természetesen igaz. Soha nem volt kétséges, hogy lovas nemzet vagyunk, csak amiről tudunk, az több mint 1100 év. Azonban ez nem 1100 évvel ezelőtt egyik napról a másikra keletkezett, hanem már akkor a világ első lovas nemzete voltunk. Erre objektív bizonyítékok állnak fenn. 1100 évvel ezelőtt – ismerve az akkor fejlődései ütemet – már legalább 1000 éve kialakult az a nagyon magas szintű fejlett lovas kultúra, amellyel a Kárpát-medencébe érkeztünk. Ahhoz képest elenyésző, hogy az elmúlt 50-80 évben mennyit változott a magyar lovas kultúra, és milyen negatív hatások érték. Néha megjelenik valamilyen hitvány eszme, ami végigsöpör az egész világon, de ez néhány évtized alatt elmúlik, és a komoly értékek megmaradnak. Természetesen lovas nemzet vagyunk ma is, méghozzá az elsők a lovas nemzetek között.

– Honnan eredeztethetőek a lovas sportágaink?

– Valamennyi lovassport kivétel nélkül a magyar katonai és huszárlovas hagyományokból és a lovas szakmából táplálkozik, abból nőtte ki magát és arra támaszkodik. Nem lenne lovassport, ha nem lett volna az 1000 éves könnyűlovasság.

– Hagyományőrző dandártábornok a legmagasabb fokozat a hagyományőrzők között. A 48/49-es tradíciókat ápoló Radetzky huszárezred alapító tagja és egyben kiképző is. Miért pont Radetzky?

– Radetzky neve nem cseng túl jól a magyar történelemben, azonban ha az egész életútját megnézzük, meglehetősen pozitív személyiség. Kiemelkedő tehetségű tábornok volt, aki a csaták során bizonyította képességeit. Kifejezetten szerette a magyar legénységet, élete vége felé pedig Sopron környékére költözött és ott is halt meg. Az, hogy az ő nevét vettük fel, azzal a történelmi ténnyel áll összefüggésben, hogy az akkori Radetzky huszárezred legénységét erről a környékről toborozták. Tudatosan választottuk ezt az elnevezést, hiszen a 20-25 évvel ezelőtti hagyományőrző egyesület egyik alapítóelve úgy szól, hogy azon huszárezredek hagyományait élesztjük fel és ápoljuk, amely az adott vidékhez kötődött. Ilyen szempontból nem olyan fontos, hogy ki volt maga a személy, hanem az a lényeges, hogy milyen teljesítményeket értek el ezek az ezredek.
Haza, becsület, bajtársiasság

– Melyek voltak a huszárok legnagyobb erényei?

– Kutatások szerint a „huszár” elnevezés Mátyás király idejéből származhat, azonban a csapatnem bőven 1100 évvel ezelőttről datálódik, ami a magyar könnyűlovas szinonimája. Ha megnézzük egy honfoglalás kori magyar harcos erényeit, harcmodorát, viselkedését, felfogását, és összehasonlítjuk egy 1848-as magyar huszár hasonló értékeivel, valamint egy 1943-ban harcolt huszárezred teljesítményével és felfogásával, akkor szinte tökéletes azonosságot találunk. Huszárnak nevezhetjük a honfoglalás előtti időkből a könnyűlovasoktól kezdve a mai hagyományőrző huszárokat is. Ez egy teljesen töretlen ív, azonos erkölcsi értékek, felfogás, a hazához, a bajtársiassághoz és a lóhoz való viszony tekintetében. A huszárok legfőbb erényei között a haza és az ügy iránti elkötelezettség, a bátorság, a leleményesség, az ügyesség, a becsület, a kitartás, az egymásra figyelés, az egymásért élő bajtársi érzés, az ellenféllel való lovagiasság, valamint a ló tisztelete és szeretete áll. Ezek olyan erények, amelyek soha el nem múló, kortól független értékeket tartalmaznak.

– Mi tette világhírűvé a magyar huszárságot?

– A magyar könnyűlovasság sikere egy olyan tulajdonsághoz is köthető, amely csak a magyar huszárra jellemző, ez pedig nem más, mint a virtus. Ez egy összetett fogalom, amely jelent bátorságot, vakmerőséget, áldozatvállalást és valami nagyon sajátosat, azaz a kiszámíthatatlan cselekedetet és helyzetfelismerést, továbbá a váratlan megoldások keresését és ösztönös végrehajtását. Ezt nem lehet megtanulni, vagy megvan valakiben, vagy nincs. Amit elsősorban külföldiek mondtak ki. Például Wallensteint a harmincéves háborúban egyedül Bethlen Gábor tudta legyőzni. Ezek után Wallenstein írta le: „Az én lovasaim csak csirkék Bethlen huszáraihoz képest”. Mária Terézia korában olyan sikeresen harcoltak a magyar huszárok Európában, hogy a kontinens vezető államai átvették a huszárságot mint csapatnemet. Sőt, a könnyűlovasságon kívül ilyen karriert semmilyen más csapatnem nem futott be a hadtörténelem során. A magyar huszárok teljesítménye alapján alapított huszárságot II. Frigyes porosz uralkodó, valamint a franciák, a dánok, a hollandok, a norvégok, a svédek, az angolok, az oroszok, a japánok és az amerikaiak. Ráadásul ez még nem az összes. A legtöbb helyen magyar huszárok adták a kiképzőket és az alapítókat. Bárhol alakult könnyűlovas egység, soha sehol nem jutott olyan tökéletességre, mint a magyar huszárság. Magyarország esetében azt lehet mondani, hogy egy érdekes nemzet megtalálta azt a lovas katonai stílust, amely a karakteréhez a legalkalmasabb volt. Ugyanakkor találkozott a magyar tenyésztői tehetség, a kiképzői képességekkel és olyan mentalitással, amely világhírűvé tette a huszárságot és a második világháború végéig egy sikertörténetet futott be.

– Az utolsó huszárok című könyvében olyan embereket szólaltat meg, akik még aktív huszártisztként szolgáltak a második világháborúban, és a kommunista diktatúra évei alatt, az üldöztetések ellenére is itthon maradtak és vállalták sorsukat, a börtönt és a mellőzést. A könyvében ismertetett huszártisztek élete mit üzen a kor emberének?

– Hat huszártisztet szólaltattam meg, mindegyiküket személyes jó barátomnak mondhatom. Ha ennek a generációnak ezek a képviselői meghalnak, a következő nemzedék nem nagyon fogja elhinni, hogy ők milyen emberek voltak. Olyan mentalitással, gondolkodásmóddal és erkölcsi értékekkel rendelkeztek, melyről a mai ember azt gondolja, ilyen nem létezik. Nem evilági az ő becsületességük, a megalkuvást nem tűrő kiállásuk a nemes elvekért. Ez ma már nagyon ritka. Olyan örök értékeket képviselnek, amelyek soha nem múlnak el. Mindemellett pedig kimagasló lovas szakmai tudással rendelkeztek, amelyet nagyon nehéz megközelíteni.
A tömeg alakítható

– A mai világban mennyire tiszteljük és ismerjük huszár hagyományainkat?

– Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a mai Magyarországon a hagyományőrzés, egy kis rendszerezést kell tartani. Leegyszerűsítve három fő csoportra osztanám a társadalmat. Az egyik, amelyik műveltségtől vagy tanultságtól függetlenül mélyen elkötelezett, és soha nem volt kérdés számára az identitása. Az a kérdés, hogy „mi a magyar?” fel sem merül benne, mert természetes élményként éli meg a rendkívül gazdag és színes kultúránkat. Ez a réteg sajnos elég szűk. A második csoport, és ez a társadalom nagyobb részét alkotja, nem ismeri a kultúráját és a saját értékeit, és erről csak kis mértékben tehet a tömeg, mert – mint tudjuk – annak irányítói is vannak. Ez a tömeg azonban alakítható, csak meg kell szólítani őket, a tájékoztatás eszközeivel a saját kultúrájukat kell eléjük tárni. A harmadik csoportot szintén egy igen szűk réteg alkotja, viszont ehhez képest óriási a hangerejük, uralják a médiát, és zsigerből gyűlölnek mindent, ami magyar. Megközelíthetetlenek, és nem is olyan fontos, hogy megközelítsük őket. Nekik gyanús a magyar, gyanús a hagyomány. A legnagyobb baj, hogy rendkívül befolyásosak a kultúra területén, és ők döntik el például, hogy mi vagy ki kaphat támogatást.

– A Tapolcai Történelmi Napok főszervezője. Milyen rendezvényeken találkozhatunk még Önnel?

– Ma már természetes, hogy különböző hagyományőrző eseményeket szerveznek, de húsz évvel ezelőtt Somogyi Győzőn és rajtam kívül nem nagyon foglalkoztak ilyesmivel a környéken. Tapolcán nem voltak hasonló rendezvények, 2002-ben elsőként szerveztem a programot. Minden évben tematikus az esemény, és más-más korszakot elevenítettünk föl. Ópusztaszeren immáron harmadik alkalommal rendezik meg a Nyeregszemlét, ahol a sportlovasok és a hagyományőrző lovasok találkoznak. Természetesen mi mindig Nagy-Magyarországban gondolkodunk. Fontosnak tartom megemlíteni azokat a rendezvényeinket is, amelyekkel el tudunk jutni Erdélybe, például Homoródra vagy Marosvásárhelyre. A Radetzky Akadémia sorozatot Sümegen tartjuk, ami kifejezetten a Radetzky huszárezred rendezvénye, és a lovasok szakmai továbbképzését hivatott szolgálni.

– A Semmelweis Egyetemen huszár hagyományokat tanít. Mennyire érdeklődőek a fiatalok?

– A Semmelweis Egyetemen posztgraduális képzésben tanítok. Nyolc éve alakult a lovas kultúra szak, amely a magyar oktatástörténetben először vállalta fel egyetemi szinten a lovas kultúrát mint kiemelt részterületet. Hetven-nyolcvan százalékban hölgyek jelentkeznek és végzik el a képzést, ami általában a lovassportra is jellemző. Egészen meseszerű az a tájékozatlanság, ami a diplomás emberek körében tapasztalható a huszársággal kapcsolatban, de nagy öröm számomra, hogy a fiatalok nyitottak és befogadók. Érdekes, hogy a szakot először nem egy katonai felsőoktatási intézet vezette be, hanem a Semmelweis Egyetem Testnevelés-tudományi Kara. Hozzá kell tennem, hogy a TF mindig is a hazafias szellem fellegvára volt. Most pedig egy nagyszerű bővítés előtt állunk, a lovas kultúra szak ugyanis bevezeti a csikóshagyományok című tárgyat, és az a nagy megtiszteltetés ért, hogy az oktatását is én kaptam meg. Nagyon örülök neki, mert a csikósok ezer szálon kötődnek a huszárhagyományokhoz. A legjobb könnyűlovasokat a falusi gazdafiúk, a csikósok köréből sorozták még a második világháborúban is. Fontos lenne, hogy a gyerekek már az általános iskolában is találkozzanak a lovas hagyományokkal. Ezzel kapcsolatban pedig csak üdvözölni lehet a Nemzeti Lovasstratégia kormányprogram azon részét, amely az iskolai tanítás részévé akarja tenni a lovas oktatást. Ha tényleg sikerül bevezetni, akkor az nagyon nagy lépés lesz a lelkileg és testileg egészséges nemzet célja felé.

– Majd’ ötven éve solymászkodik. Mit kell tudnunk a történelméről, a megbecsültségéről és a jelentőségéről?

– A solymászat egy olyan ősi foglalkozás, amely szorosan kapcsolódik a magyar hagyományokhoz. Amikor belekezdtem, még félig gyermek voltam. A solymászat sokkal kisebb keresztmetszetben van jelen a magyar társadalomban, mint a ló. Ma körülbelül 100-120 ember foglalkozik solymászattal, azonban mégis el tudtuk érni, hogy a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére felkerüljön és hungarikum legyen, sőt az Unesco listáján is szerepel. A solymászat is kapcsolódik a lovas hagyományokhoz, hiszen galántai Lelovich György, az európai klasszikus solymászat újjáélesztője huszártiszt volt a második világháborúban. 1964-ben találkoztam vele egy vadasparkban egy nyári munka kapcsán, és abban a pillanatban a szárnyai alá vett, ő tanított meg a solymászat alapjaira, ami azóta az életem szerves részét alkotja. Én vezettem be Magyarországon a sólymok általi reptérvédelmet. Világszerte probléma a repülőtér légterében tartózkodó madarak repülővel való ütközése, ezért idomított ragadozókkal térítjük el a kisebb szárnyasokat. Tágabb értelemben is foglalkozom a sólymokkal, így jó pár embert megkerestem, hogy alkossunk munkacsoportot és kutassuk a turult, amit interdiszciplináris megközelítéssel két-három év alatt ki lehetne deríteni. Létre kellene hozni egy olyan eseménysorozatot, ahol be lehetne mutatni a honfoglalás kori solymászatot, a fejedelmek legszentebb rituáléját, ami nemcsak a vadászatot jelentette, hanem az egyik legfontosabb társadalmi eseménynek számított.

– Rengeteg kitüntetést kapott, több könyvet is írt, számos rendezvény szervezője. Sikeres embernek mondhatja magát, de mégis mi jelenti Önnek a legnagyobb visszajelzést?

– Például ha látom, hogy a fiaim miként élik az életüket. Tágabb értelemben pedig az, ha olyan emberek kapcsolódnak be ebbe a világba, akiknek addig semmi kötődésük nem volt a lovas hagyományokhoz.

Sinkovics Szilvia

A cikk megjelent a Barikád hetilap korábbi számában.

Tudod, miről szól a húsvét? Ismered a szentháromnap ünnepét? A húsvéti hagyományt és kultúrát? Húsvétra való...
Van minden, mint karácsonykor – tartja a szólás, hiszen a karácsony ünneplésének fontos része a gazdag, közös...
Furcsa és különleges nép vagyunk mi, magyarok. Nyelvünk, származásunk, történelmünk mind egyedivé tesz...
A világ szinte minden országa megemlékezik a nemzet szuverenitását, önvédelmi készségét kifejező fegyveres...

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya