A nyugati irányultság hamis mítosza

Forrás: 
barikad.hu

A magyar történelemtudomány egyik bebetonozott dogmája máig azt hirdeti, hogy a magyar külpolitika Szent István király óta nyugat felé fordult és a kereszténység felvétele után kiráyaink csak az európai „értékek” követésében látták az ország jövőjét. A korabeli források azonban más képet tárnak elénk.

Szent István keleti politikája

A Habsburg kultúrpolitika nemcsak a finnugor elmélet hamis mítoszát betonozta be a köztudatba, hanem az „Európa felé fordulás” tézisét is. Eszerint Szent István nyugati szövetségben látta az ország jövőjét, ezért a németek felé fordult. Ezt azonban a korabeli krónikás feljegyzések nem támasztják alá, sőt inkább azt láthatjuk, hogy szent királyunk éppenséggel kelet felé terjeszkedett, a fenyegető nyugati erőket pedig hadseregével elkergette. Először Erdély bizonyos részeit szerezte meg: nagybátyját, Gyulát házifogságba vetette, így hozzájutott az ottani ásványkincsekhez. Az 1020-as években pedig a Maros-menti sóutat ellenőrző Ajtony ellen fordult és keleti hadjáratának sikere révén hatalmas bevételre tett szert az államkincstár. Ezután Szent István ismételten keletre vezetett hadat és visszaszorította a bolgár Keán, vagyis az akkori bolgár cár hadait. 

IV. Béla és a tatárok

A mongolok 13. században megjelentek a kelet-európai síkságon és elfoglalták a kis varég-szláv fejedelemségeket. Az 1241-1242-es tatárjárás után IV. Béla királyunk állandóan szemmel tartotta a keleti végeket, hogy egy esetleges tatár invázió ellen fel tudjanak készülni. A magyar király követeket is küldött a keleti végekre, hogy kipuhatolja a tatárok szándékait. A követek sűrűn követhették egymást, olyannyira, hogy azok kiváltották a római pápa rosszindulatát. Ők ugyanis attól tartottak, hogyha a magyarok szövetséget kötnek a tatárokkal, akkor a közös sereg elpusztíthatja egész Európát. Attila és az Árpád-ház nyugati hadjáratait még akkoriban is rettegve emlegették a nyugati királyságok. IV. Sándor pápa egyszer azt írta Bélának, hogy egy keresztény király inkább veszejtse el országát, mintsem pogányokkal szövetkezzék. Úgy tűnik, hogy a népe iránt felelősen gondolkozó Attila-utód ezt az intést figyelmen kívül hagyta és a pápa helyett inkább az országnagyok tanácsait fogadta meg.

Zsigmond és a tatárok 

Az Árpádok politikájával egyetértő Luxemburgi uralkodó a 14. század elején a Balkánon terjeszkedő oszmán-törökök ellen az Arany Horda tatárjaival kezdett tárgyalásba, miután 1396-ban,a nikápoliy csatát a fegyelmezetlenül viselkedő nyugati sövetségesei miatt elvesztette. Az akkori pápa, IX. Bonifácnak nem számított, hogy a magyar király a török ellen szervezett szövetséget, megint rosszallását fejezte ki, hogy a magyarok a keleti pogányokkal, a tatárokkal küzdenek együtt. Zsigmond azonban figyelmen kívül hagyta a római kritikát és egyre több tatár küldöttöt fogadott Budán, illetve az ő emberei is sokszor megfordultak a Krímben.

OB

Tudod, miről szól a húsvét? Ismered a szentháromnap ünnepét? A húsvéti hagyományt és kultúrát? Húsvétra való...
Van minden, mint karácsonykor – tartja a szólás, hiszen a karácsony ünneplésének fontos része a gazdag, közös...
Furcsa és különleges nép vagyunk mi, magyarok. Nyelvünk, származásunk, történelmünk mind egyedivé tesz...
A világ szinte minden országa megemlékezik a nemzet szuverenitását, önvédelmi készségét kifejező fegyveres...

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya