A branyiszkói áttörés

Pest-Buda feladása (1849. január 5. ) után a magyar hadvezetés a császári csapatok közös Debrecen ellen irányuló támadását megakadályozandó, a Görgey vezette feldunai hadtestet Lipótvár felmentésére küldte. A Felvidéken azonban hamar kiderült, az ellenség hatalmas túlerővel rendelkezik, a bekerítés veszélye miatt a cél elérhetetlen lett, és a magyar seregnek el kellett vonulnia a bányavárosok alól. Folyamatos, legtöbbször sikertelen utóvédharcokat (Szélakna, Selmecbánya, Hodrusbánya ) vívtak honvédaink.

Az új parancs szerint Kassa felé kellett vonulniuk. A sereg kettévált, a Görgey-hadtest a Branyiszkói-hágón átvezető utat választotta. A hágót Franz Deym tábornok védte, mintegy kétezer emberével. Görgey a hágó elfoglalásával Guyon Richárdot (1813-1856) bízta meg.

Guyon Richárd

Guyon serege (zólyom-besztercei hadtest) körül-belül négyezer főből állott, amelynek nagyrészét újonc, szlovák nemzetiségű honvédok alkották.

Az első roham kudarca után Guyon maga állt rohamozó csapatainak élére, ugyanígy tett Erdősi (Poleszni) Imre piarista szerzetes is, aki kezében a feszülettel szlovákul biztatta a harci tapasztalat híján levő szlovák katonákat:

„Na predah za mni tu je pam Boch! (Előre utánam, itt az Úristen!)"

Hogy feljussanak a 758 méter magas hágó tetejére, a jeges szerpentineken 23 megerősített sáncot kellett leküzdeniük. A rohamozó katonák végig maguk előtt látták a feszületet magasra tartó szerzetest, és emberfeletti küzdelemben este öt órára felértek a hágóra, éjfélre kiűztek minden osztrákot. Szabad lett az út Kassa felé.

E győzelem lehetővé tette a Görgey-hadtest és a magyar fősereg egyesülését, alapját adván a híres tavaszi hadjáratnak.

A branyiszkói áttörés gyönyörű példája a népszemélyiségek összefogásának, hisz egy Angliában született francia főnemes vezette győzelemre magyar és szlovák népszemélyiségű katonáit. Bár manapság más a közös ellenség, de e csata legyen példaértékű, közösen, összefogva elérhető a győzelem.

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya