Egy véres csata emléke

Forrás: 
barikad.hu

A hunok második bejövetele idején egy véres csata zajlott két terület bitorló nép, a gepidák és a langobárdok között. Ennek az ütköetne valódi nyertsei a hunoknak nevezett avarok lettek, akik 568-ban ismét visszavették Attila örökét.

Új királyok

A csatáról viszonylag hiteles képet rajzolt a 8. században élt és alkotott Paulus Diaconus, aki megírta az Itáliába költözött langobardok történetét. Első könyvének 27. fejezetében beszámol a langobárd-gepiga háborúról és a hunoknak nevezett avarok bejöveteléről. A 6. század közepén új uralkodók kerültek a Pannoniát uraló langobárd trónra, előbbinél Alboin ült apjának, Audoinnak a helyére, majdnem ugyanakkor a gepida Turisindet Cunimund váltotta fel. A fiatal király meg akarta torolni régi sérelmeiket és háborút hirdetett a langobárdok ellen. A történeti forrásokból nem derül pontosan ki, hogy miért akartak elégtételt venni a gepidák, csupán egy feljegyzés sejteti azt, hogy egy asszony állt a harcok kereszttüzében: állítólag a langobárdok korábban elrabolták Rosamunda gepida királylányt.

Szövetségesek keresése

Gepida Cunimund nagyon biztos volt győzelmében, ezért nem is keresett szövetségest magának. Míg korábban a I. Jusztiniánusz bizánci császár elleni hadműveletek során egykori ellenségükhöz, a hunokhoz futottak, most nem keresgéltek támogatót a keleti fronton. A langobardok új királya viszont ügyes taktiks volt és nem mástól, mint a keleten, a Kárpátok keleti felén táborozó avaroktól kért segítséget, akiket Diaconus a következőképpen nevezett: „akiket eleinte hunoknak, később –egyik királyuk után – avaroknak neveztek.” Attila hunjai és a vele szövetséges Baján avarjai megtámadták a gepidák keleti határait, ők mégis előbb a langobárdokkal akartak leszámolni, nem mérték fel, hogy milyen veszélyt jelentett az új keleti hatalom megjelenése.

Cunimund veszte

A langobárdok és a gepidák között egy meg nem nevezett helyen véres ütközet zajlott le, melyben Alboin megölte Cunmundot és szkíta szokás szerint skalpjából ivócsanakot készített. Az ilyenfajta poharat scala-nak nevezték akkoriban, mely kifejezés - egyesek szerint - görög, mások szerint a görögbe átment szkíta szó lehet, mindenesetre az ófelnémetben sokáig a skala „serleg, tányér” jelentést hordozott. Az ősi szkíta-hun szokás megléte rávilágít egy nagyon fontos tényre: nem a hunok és az avarok tanulták el a germán szokásokat, hanem éppen ellenkezőleg, a germánok vették át és őrizték meg egykori uraik hagyományait!

Diaconus leírja, hogy mi is történt a gepidákkal. Természetesen, ők sem tűntek el, hanem országukat megsemmisítették Attila örökösei. A korabeli krónikás úgy tudja, hogy a „gepidák teljesen tönkrementek, egyetlenegy királyuk sem volt többet. Egyesek a langobárdok alattvalói lettek, mások pedig a mai napig a hunok alattvalói lettek.”

 

OB

Tudod, miről szól a húsvét? Ismered a szentháromnap ünnepét? A húsvéti hagyományt és kultúrát? Húsvétra való...
Van minden, mint karácsonykor – tartja a szólás, hiszen a karácsony ünneplésének fontos része a gazdag, közös...
Furcsa és különleges nép vagyunk mi, magyarok. Nyelvünk, származásunk, történelmünk mind egyedivé tesz...
A világ szinte minden országa megemlékezik a nemzet szuverenitását, önvédelmi készségét kifejező fegyveres...

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya