Havasalföld - Az oláhok története

Forrás: 
tortenelemklub.com nyomán

A románság története, vándorlása, letelepedése a szlávok lakta Kelet-európai térségben az egyik legérdekesebb  európai népkrónikák egyike. Mivel a kezdetektől szomszédaink voltak, így összefonódott történelmünk, és az együttélés minden korszakban meghatározó eseményekkel volt tele. A románok Erdély környéki megtelepedése Havasalföld kialakulásával függ össze, így a tartomány krónikája fontos és lényeges momentum volt a magyarság életében is.

Vlachok, oláhok, románok, romünök

A románok korai történetét illetően nincs egységes, és egyértelműen bizonyított elmélet. A románok sajátos, még ma is több ponton vitatott módon kerültek a Duna és a Kárpátok közt húzódó területre.  A románság néppé formálódása mai ismereteink szerint a jelenlegi Koszovo vidékén történhetett, a görög-makedón határvidék hegyei között, az albánok szomszédságában, valamikor a 4-5. század környékén. Balkáni eredetüket bizonyítja többek közt a nyelvükben jelentős mértékben érezhető az albán hatás is. A nyelvtudósok előtt ma már kétségtelen, hogy az oláh nyelv nem a latinból származott, hanem olyan megrontott olasz nyelv, amely az albánnal való hosszas együttélés következtében más nyelvvé fajult el.

Vlachok vándorlása

Később a 6. században megjelentek a Balkánon a számbeli túlsúlyban lévő szlávok, ám a románok megőrizték saját nyelvüket, és a szláv "tengerben" is igyekeztek elkülönülni. Idővel különállásuk miatt a környező népek "vlahoknak" kezdték nevezni őket. A kifejezés hátterében a "volcus" elnevezés áll, mely egy kelta törzset jelentett, és arról volt híres, hogy teljes egészében átvette a latin nyelvet és romanizált kultúrát. Idővel a szlávok minden romanizált népre alkalmazni kezdték a volcus – vlach kifejezést, így a románok is "megkapták". Ebből származott a magyar "oláh" elnevezés is.

A román elnevezés a rumun, vagy rumán szóból származik, amely még a régibb oláh nyelvben is földhöz kötöttet, jobbágyot jelentett. Ez generikus fogalmat fejez ki. A franciák az oláhokat "Roumain"-éknek, a németek szinte "rumän"-eknek, a szlávok meg pláne "rumunsky"-oknak hívják. Mikor a románok a korábbi cyrill-írás helyett a latin írást fogadták el, a nyelvészeik, hogy nyelvüknek a latin nyelvvel való rokonságát írásilag is minél jobban kifejezésre juttassák, a phonetikus (kiejtés) helyesírásról "visszatértek" az etymologikus (szószármazási) orthographiára. Így lett írásban a romünből "român" és a Romüniából "România". Így ha az oláh nemzeti név továbbra is sértő számukra, akkor hívjuk úgy őket, ahogy magukat is nevezik: romünöknek.

Bulgaro-VlachiaA szláv betelepüléseket követő időszakban, a 7-11 században a vlach törzsek vándorlásba kezdtek a Balkánon, de pontos körülhatárolt államot sehol nem hoztak létre. Szórványosan, szigetszerűen megtelepedtek a Balkán több pontján, egészen az Isztriáig, de legfőbb szállásterületük mindvégig a Koszovo környéki térség maradt. Közben teljesen magukévá tették a bizánci kereszténységet és nagyobb részben az ochridai görög patriarchátus kötelékében éltek. A XII. században változott a helyzet, és az vlachtörzsek egyértelműen észak felé húzódtak, vélhetően a fokozódó bizánci elnyomás miatt. Szállásterületeik központja ekkorra már módosult, és egyértelműen a Duna déli partja közelébe került. Itt jött létre időlegesen Bulgaro-Vlachia, azaz a bolgár területeken létrehozott romün szállásvidék. Új területeikre magukkal hozták görög egyházukat, görög neveiket és görög-szláv egyházi kifejezéseiket is (bolg. krestin, rom. crestingor. basilika, rom. biserica). A kun és tatár veszély elöl idővel felhúzódtak a Kárpátok lejtőin futó magyar határhoz, ahol magyar uralom és közigazgatás volt. Erdélyt a románok a magyarból elferdített Ardeal és nem Dacia néven ismerték meg, hiszen ezt a szót közöttük senki sem ismerte. A magyar nyelvből vették át a varos (oras), határ (hatat), vám (vama), pecsét (pecset), bíró (birou), gazda (gasda), mester (mester), stb, szavakat, mert ezekre a fogalmakra korábban nem voltak külön kifejezéseik.

Bevonulás Havasalföldre

A vlachok a XII. század végén - a kun uralom gyengülése után - telepedtek meg először a Dunától északra, Havasalföldön, a magyar határ védett hegyei közelében a kunoktól és tatároktól elhagyott bolgár telepek romjai között. Így jöttek létre az első vonalban Arges es Szucsava, a másodikban Jassy es Tergovist, a harmadikban Bukarest es Krajova (megannyi bolgár elnevezés). Mikor III. Béla magyar király 1182-ben görög rokonai megmentésére vonult, csapataiban balkáni vlahok is voltak, ami arra enged következtetni, hogy amint egykor a görög elnyomás elől az önkormányzattal bíró Bulgáriába húzódtak, most a bolgár nemzeti megújhodáskor szenvedett üldözések idején Kunország urától, a magyar királytól vártak védelmet.

A vlachok Erdélybe özönlésének, vagyis a Kárpátokon való átkelésnek a hátterében a bolgár-konstantinápolyi háborúk álltak. Ugyanis a 1204-ben a konstantinápolyi latin császárság üldözni kezdte a bolgárokat, akik azonban 1208-ban (plovdivi csata) sikeresen megvédték magukat. Így a vlachoka megerősödött bolgár állam elől még északabbra, a Kárpátok túloldalára, azaz Erdélybe akartak menekülni. Arról, hogy tömegesen mikor jelentek meg először Erdélyben nehéz konkrét forrásokat találni, de 1205 és 1209 közti időkből már maradtak fenn okiratos emlékek, melyek a vlachok magyar földön - Erdélyben - való tartózkodására utalnak. Fogaras vidékén bukkantak fel elsők között. Az itteni konkrét jelenlétükről egy 1222-ből származó oklevél is tanúskodik, mely Terra Blachorum (vagy Terra Blakorum vagyis vlachok földje) névvel illeti Fogaras vidékét a megnövekedett bevándorlás miatt.

Szörényi BánságA Szörényi Bánság és a magyar uralom

Magyarország számára az eleinte besenyők, majd később kunok, végül főleg vlachok (és kisebb részben kunok) lakta Duna - Kárpátok közti vidék az 1200-as évekre egyre fontosabb határvidékké vált. Fontos volt részint azért mert a térségbe a tatárok elől menekülve (1223-Kalka menti csata) jelentős számú kun népesség érkezett, mely Bortz (Barsz) kun fejedelem parancsára önként behódolt a magyaroknak. Az új népcsoport igazgatása, ellenőrzése és keresztény hitre térítése új feladattá vált a magyar uralkodók számára. Másrészt a térség geopolitikai szempontból is felértékelődött, hiszen a terjeszkedő Bolgár Birodalommal szemben hatékony határvédelmi övezetet jelentett. II. András (1205-1235) először úgy gondolta a kunok ügyét a Német Lovagrendre bízza, és 1222 -ben átadta számukra a Kárpátok és az Al-Duna közti vidéket. Ám három évvel később önálósodásuk és terjeszkedő törekvéseik miatt elűzte őket. Ezt követően 1226-ban fiát, Béla herceget nevezte ki Erdély élére, és rábízta a határmenti térség ügyeinek intézését is. Béla egyik első teendője az volt, hogy a Kárpátok és a Duna közti területet - Havasalföldet - kettéosztotta az Olt folyó mentén egy kisebb nyugati (főként kunok lakta) és egy nagyobb keleti (főként vlachok lakta) régióra. A nyugati térséget teljes egészében Magyarországhoz csatolta, és nevét Szörényi Bánságra változtatta. Az első szörényi bánt 1233 -ban említi meg egy oklevél Lukács bán néven, aki Béla herceg alattvalója volt. Béla később további terjeszkedésekkel is próbálkozott, és 1228-ban megostromolta a Havasalföldön túl fekvő, Dunamenti Vidin bolgár erődöt is, ám ennek során nem ért el sikereket. A Szörényi Bánság kisebb-nagyobb megszakításokkal a magyar király fennhatósága alá tartozott, majd Mátyás király halála után a tartomány végleg beolvadt az időközben kialakuló Havasalföldi Fejedelemségbe. A szörényi bánok névsora csak töredékesen ismert, de annyi tudható, hogy eleinte magyar főméltóságok, később már helybéli - főleg vlach vajdák igazgatták a magyar király nevében. Idővel a havasalföldi terület keleti részén kialakuló vlach kenézségek és vajdaságok megerősödtek és mindinkább függetlenedtek a magyar befolyástól, majd igényt kezdtek tartani Havasalföld magyarok uralta nyugati felére, a Szörényi Bánságra is. Ennek első jeleként 1272-ben Litvaj vlach vajda akarta elszakítani a területet a magyar koronától, de a megtorló hadjáratban csatát és életét vesztette.

Az önálló Havasalföld kialakulása 

Posadai csata a Képes KrónikábanA Havasalföldi Fejedelemség román neve Valachia, azaz Vlachföld voltHavasalföldnek, mint politikai értelemben vett tartománynak és államalakulatnak a története igazából 1330-ban kezdődött, amikor egy bizonyos Basarab János a Kárpátok és a Duna közti alföldi területeken egyesítette  a magyar királyt hűbérurukként elismerőlévő kisebb vlach és kun kenézségeket és vajdaságokat, és felvette a Havasalföld Nagy Fejedelme címet. I. Basarab néven 1310-1352 közt uralkodott, és eleinte elismerte a magyar királyt, Károly Róbertet hűbérurának. Később azonban tágítani szerette volna állama területét, így katonáival bevonult az Olt folyón túl elterülő Szörényi Bánságba. A magyar uralkodó, Károly Róbert nem engedhette, hogy Basarab elfoglalja az értékes határvédelmi övezetet, így büntető hadjáratot vezetett ellene. Azonban 1330 novemberében a Posadai csatában a Basarab nagy győzelmet aratott a magyar király felett, így kiharcolta Havasalföld teljes függetlenségét. Később, Basarab fia Miklós Sándor és a további fejedelmek időlegesen újra elismerték ugyan a magyar királyt hűbérurukként, de Havasalföld mégis önálló államalakulatként létezett Magyarország szomszédságában.

Havasalföld további története 3 szakaszra bontható. Az első időszakban, az 1330 és 1394 közti 64 évben a terület jórészt a mindenkori magyar király hűbéri hatalma alatt, de önálló belpolitikai kormányzattal működött (például 1370 körüli évektől önálló ezüstpénzt veretett). Az 1394-es évben azonban a Török Birodalom és élén I. Bajezid szultán (1389-1402) nagyarányú támadást intézett Havasalföld ellen. A támadás során 1394 október 10-én a rovinei csatában I. Mircea havasalföldi fejedelem nagy vereséget szenvedett a törököktől. Ezzel kezdetét vette Havasalföld történetének második rövid időszaka: 1394 és 1418 közt! Ezen években a tartomány nem fizetett adót a töröknek, és fejedelmei hol behódoltak a töröknek, hol pedig a magyar király mellé állva fellázadtak ellene. Az 1418-as éve megint fordulatot hozott, mivel innenetől Havasalföld a Török Birodalom állandó adófizetője lett.

A tartomány harmadik korszaka 1418-tól 1856-ig tartott. Ez a nagyon hosszú, majd fél évezredes időszak a török uralom elnyomását jelentette. (Az 1853-as Krími háborút lezáró Párizsi béke rendelkezett először arról, hogy Havasalföld a nagyhatalmak védnöksége alá kerül, továbbra is török névleges vezetés alatt).

Havasalföld

Ajánlott oldalak

 

hazai pálya