A megnyúzott lovak titka

A sztyeppei lovas népek halottaiknak tiszteletük jeléül lovat áldoztak, annak egy részét a toron elfogyasztották, a csontos részeket és a bőrt eltemették a halottal együtt a sírban.

Különleges név

A nemzetközi szakirodalomban részleges lovas temetkezésnek nevez egy sajátos áldozati formát, amely nemcsak a hun-kortól érhető el az előkelő sírokban, hanem már a bronzkori mongóliai sírokban is felfedezhető, megtalálható az úgynevezett honfoglaló leletek között is. A több ezer éves ősi áldozattal az ősökre emlékeztek meg. A szakirodalmi elnevezés nem helyes, legalábbis a keleti kutatók szerint, hiszen mindegyik áldozati formának külön neve volt, nem pedig részenként mérték a lovat. A mongol kutatók éppen ezért nem szívesen használják a fenti szakkifejezést, helyette „züldöt” emlegetnek, amely szokás máig ismeretes az altaji mongol és kazak népek között. Ez ismét az ősi hun szokások továbbélését jelenti ebben a távoli zugban. Az Ordoszban, a hunok egyik központjában Dzsingisz kánnak és a nagy mongol hadvezéreknek ajánlanak fel hasonlókat, ma már a drága lovak helyett birkát ajánlanak fel és kérik őseik támogatását.

Szkíta forma

A szkíták között megfordult görög szerzők sokszor emlegetik a Fekete-tenger körül élt lovas népek különleges szokásait, amelyet már az ókorban rendszerint rosszul értelmeztek, a teljesen más kultúrán nevelkedett görögök nem tudták, hogy egy-egy szkíta tettnek mi lehetett a valódi oka, ezért legtöbbször találgatásokba bocsátkoztak. A Kr. e. 6-5. század között élt Pindar feljegyezte például, hogy a szkíták megölik, majd megnyúzzák a lovakat, és állkapcsával, görbe lábaival és fejével együtt hagyják. A görög szerző nem mást, mint a fenti züld áldozatot örökítette meg.

OB